Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
4 illetödéssel, igaz fájdalommal és őszinte részvéttel vesz tudomást Csiskó Jánosnak, a kassai ág. hitv. ev. I egyház lelkészének 1904. évi augusztus hó 15-ik napján bekövetkezett gyászos elhúnytáról. Az elhunytban a Collegium igaz barátját vesztette el, a ki — mint a Collegium igazgató-választmányának, végrehajtó bizottságának, számvizsgáló-bizottságának hosszú évek során keresztül lankadatlan buzgalommal működő tagja — ott dolgozott azoknak a férfiaknak a sorában, kiknek a Collegium felvirágzása első sorban köszönhető. Többször szerepelt azonkívül az elhúnyt kiváló lelkész érettségi vizsgálatainknál, mint az egyházkerületi elnökség által kiküldött elnök. Valamint számos esetben jelent meg, mint püspöki biztos, a vallásvizsgákon is. A collegiumi igazgatóválasztmány a szenvedett veszteség felett fájdalmát, valamint az elhúnyt kiváló érdemeit jegyzőkönyvileg örökíti meg.“ Jogakadémiánk egykori hírneves tanárát s Collegiumunk igazgatóját, dr. Vécsey Tamás udvari tanácsos, budapesti egyetemi tanárt — abból az alkalomból, hogy a jogtanári pályán immár 40 év óta fejt ki áldásos tevékenységet — meleghangú átiratban üdvözölte a collegiumi jogakadémiai tanári kar. Dr. Vécsey Tamásnak nemes egyéniségét, lelkületének puritán nagyságát, Eperjes és a Collegium iránt érzett változatlan szeretetét szépen világítja meg az a köszönő-levél, a melyet a jogakadémiai tanári kar üdvözlő-iratára Siófokról — dr. Mikler Károly jogakadémiai dékánhoz — a következőkben intézett: „F. é. július 23-ikán 3014. sz. alatt kelt nagybecsű levelét a legmélyebb hálával vettem s a legmélyebb meghatottsággal olvastam. A nemes érzelmek klasz- szikus szép előadása arra a boldog tíz évre irányítá emlékeimet, a mely tíz évet a változatlanul szeretett ősi Collegium szolgálatában tölteni szerencsés voltam, hol annyi ábránd és remény, annyi illúzió és lelkesedés vezetett bennünket. Sok megváltozott azóta. Csak egy nem változik meg szivemben: a hála, tisztelet és szeretet a Collegium iránt s a rokonszenv ama kiváló férfiak iránt, a kik a Collegium javán s dicsőségén munkálkodnak. Áldja meg őket az Isten s kérem részesítsenek engem kedvező hajlamaikban, melyek engem büszkévé és boldoggá tesznek. A lekötelező szép megemlékezésért őszinte köszönetemet ismételve, maradok a nagyságos Dékán úrnak tisztelő szolgája s a Collegium igaz barátja: Vécsey Tamás, tanár.“ A nyári szünet alatt előfordult események közül kiemelendő még a VI sz. kir. város esperességének 1904. augusztus 3-ikán Bártfán tartott közgyűlése, a melyen kimondották az egyházmegye felosztását. Ezt a határozatot úgy a tiszai evang. egyházkerületnek az 1904. szeptember 21—23-ik napokon tartott közgyűlése, mint az egyetemes közgyűlés (1904. november havában) helybenhagyta, minek következtében az 1904-ik év végével a nevezett esperes- ség tényleg megszűnt s utolsó közgyűlését 1904. decz. 13-ikán tartotta meg Kassán. E közgyűlés határozatai közül Collegiumunkat a következők érdeklik: a) Az 1019 kor. 92 f. pénztári maradványt az eperjesi collegiumi theol. akadémiának adományozták azzal a kikötéssel, hogy ez az összeg «A VI sz. kir. városi egyházmegye alapítványa »-ként kezeltessék s kamatai első sorban mindenkor a feloszlott egyházmegye egyházközségeibe illetékes hittanhallgatónak évenként adományoztassanak.
