Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
Adatok az 190fyö-ik év történetéhez. A most bezáruló iskolai év főiskolánk fennállásának 239-ik esztendeje. Sok viharon és megpróbáltatáson, de dicsőséges napokon is keresztül ment ősi Collegiumunk utolsó éve a fokozatos fejlődés és megerősödés jegyében múlt el. Fentartó hatóságok, jószívű adakozók, buzgó elöljárók és lelkes tanárok vállvetett munkája eredményezte, hogy convictusunk számára teljesen modern, tágas és minden kívánalomnak megfelelő új épületet emelhettünk; hogy theo- logiánk akadémiává lett, tanári kara legközelebb kiegészül, ifjúsága részére pedig «Otthon» épül; hogy mind a négy tanintézet tanárainak javadalmazását — erejéhez képest — újból emelhette egyházkerületünk és a Collegium; végül, hogy a legszűkebben elhelyezett tanítóképző kitelepítésére és minden igényt kielégítő új épületben való elhelyezésére megtörténhetett az első, döntő lépés. Vajha ez a fejlődés olyan áldásos lenne, a mily gonddal és szeretettel készítették azt elő az arra hivatott tényezők! E bevezető sorok nem ölelik fel a Collegium egész történetét az 1904/5-iki tanévről^ mert a négy tanintézet önálló jelentései alább következnek, s itt a közös eseményekről kell csak részletesebben megemlékezni. Mindenekelőtt igazgató-választmányunknak 1904. június 11-ikén és szept. 3-ikán tartott gyűlései emelkednek ki jelentőségükkel a történeti adatok közül. Az előbbi gyűlés fontosabb határozatai ezek: 1. Dr. Nagy Olivért és dr. Obetkó Dezsőt, mivel a próbaév alatt sok jelét adták kiváló tehetségüknek és munkaerejüknek, rendes jogtanári állásukban megerősítették, mire az előbb nevezett tanár az esküt letette. 2. A collegiumi pénztáros tiszteletdíját 800, a könyvtárosét 200 s az ephorusét 400 koronára emelték fel. 3. Elhatározták, hogy a Collegium értékpapírjai az Eperjesi Takarék- pénztár pánczélszekrényében helyeztessenek el. 4. A collegiumi convictus építését, 60,564 kor. vállalati összeg mellett, Bretz Sándor városi építészre bízták. 5. A convictusi díjakat évi 150 koronára emelték fel, olyképen, hogy a vacsora feltétlenül, az ebéd pedig a lehetőség szerint javítandó. Coll. Ért. 1904/5. 1
