Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
10 Pál rimaszombati ev. lelkész, gömöri főesperesnek és törvényes utódainak, az egyház és a közügyek terén kifejtett hasznos tevékenysége elismeréséül, a magyar nemességet «csetneki» előnévvel díjmentesen adományozta és egyúttal megengedte, hogy ez alkalomból eddigi család nevét Gyiirkyre változtathassa. A tanári kar, a collegiumi igazgató vezetése alatt, tisztelgett a kitüntetett érdemes férfiúnál, a kinek oly sokat köszönhet nemcsak közegyházunk, de a Collegium is. Márczius 15-ikét hazafias lelkesedéssel ültük meg. Délelőtt 10 órakor istentisztelet volt az evang. templomban, a hol dr. Szlávik Mátyás, theol. akad. dékán szép imája szolgált méltó bevezetőül a collegiumi ifjúság ünnepélyéhez, a mely ősi főiskolánk dísztermében előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le. Mind a négy tanintézet szerepelt a műsoron: a főgymnasium és a tanítóképző ifjai énekeltek, Deák János theologiai testületi elnök tartotta a megnyitó- és Mauks Sándor jogászelnök az emlékbeszédet. Nagy hatást ért el az akadémiai zenekar játéka és a theologiai kiskar éneke s Kmeczik György főgymn. VI. oszt. tanuló és Bohár László theologus szavalata. Ez utóbbi Csengey Gusztáv kedvelt költő-tanárunk remek versét («Tavasz elején») adta elő. A kerületi tanári értekezletnek 1905. április 29-ikén Rimaszombatban megtartott évi gyűlésén Gömöry János főgymn. igazgató és dr. Wallentínyi Samu főgymn. tanár vettek részt. A tavaszi deprecatio május 31-ikén volt, a mikor Hallát János theologus imádkozott, Mikola János theologus s a tanári kar részéről Gömöry János főgymn. igazgató beszédet mondtak. A lefolyt tanév alatt bekövetkezett halálesetek közül felemlítendő először is Podhorányi Bálint polgármester elhúnyta, a ki a Collegium iránt mindig meleg rokonszenvvel viseltetett. 1904. november 19-ikén végezte be munkás életét s halála egyik áldozatkész patronusunkat, Eperjes sz. kir városát borította gyászba. Részvétünket az alulirt igazgató tolmácsolta a helyettes-polgármester: Kraysell Aladár előtt, a ki azóta utóda is lett a megboldogultnak a város vezetésében. 1905. márcz. 14-ikén dr. Lakner Árpád kir. tanácsos húnyt el váratlanul. A megdöbbentő haláleset nemcsak annyiban érintette főiskolánkat, mert Eperjes sz. kir. városának volt a megboldogult 24 éven át főorvosa, hanem azért is, mert hosszú ideig az orvosi tantárgyak jogakadémiai magántanáraképen működött főiskolánkon s ebbeli minőségében is a lelkiismeretes kötelességteljesítés mintaképéül szolgált és mint kiválóan érdemes férfiú, közbecsülés tárgya volt. Egy hónappal később: április 13-ikán pedig Palugyay Gusztáv, kúriai bírói czímmel nyugalmazott kir. törvényszéki elnök halt meg, a ki több éven keresztül buzgó és kitűnő tagja volt az igazgató-választmánynak, s különben is Collegiumunk minden ügyét, jövőjét és felvirágozását szivén hordozta. Mind a három temetésen küldöttségileg vett részt a Collegium elöljárósága és tanári kara. Végül az ifjúság kebeléből is áldozatokat kívánt a kérlelhetetlen halál. Három szerény, derék és szép reményre jogosító főgymnasiumi növendékünk halt meg ; és pedig Friedmann Samu és Vértes Emil V-ik és Plenczner Ferencz
