Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1904
112 Az ifjúság valláserkölcsi érzületének fejlesztése czéljából rendes napi munkánkat az orgonateremben közös reggeli imával kezdtük; esténkint pedig a tanulók, a napi fáradalmak befejezéséül, az internálusokban ugyancsak közös hálaimát tartottak. A reggeli közös áhítatoskodásnál gyakran jelen voltak az igazgató és a tanárok. Az esteli ájtatoskodásokon is a felügyelő tanárok időnként jelen voltak s személyes példájukkal járultak hozzá azok igazi czéljá- nak biztosításához. Állandóan ügyeltünk arra, hogy ifjúságunk a szokásos istentiszteleteken illően résztvegyen. Egyházkerületünkben sok filiális tanító egyúttal az istentisztelet vezetője is. Erre volt tekintettel a tanári kar akkor, a midőn elhatározta, hogy hetenként egyszer, a reggeli tanítás előtt, teljes istentiszteletet tart. A IV. osztály növendékei október 16-ikától a húsvéti ünnepekig, minden hétfőn egyházi beszédet mondanak az ifjúság és a tanári kar jelenlétében. A beszédet ének előzi meg, ima követi s egy ének befejezi az istentiszteletet. 1904. október 31-ikén a reformatió emléknapján és 1905. május 31-ikén a tanári kar és ifjúság, a többi collegiumi intézettel közösen, az Úrvacsorához járultunk. Ez ünnepélyeken ifjúságunk orgonálással és egy-egy alkalmi karénekkel vett részt. Az egyházias jó szellem felébresztésére és ápolására megjelent ifjúságunk a collegiumi theologiai hallgatók Belmissiói Egyesületének vallásos estéin. Tanulóságunk erkölcsi magaviseleté általában kielégítőnek mondható. Voltak azonban esetek, midőn tanárkarunknak szigorúbb eszközökhöz is kellett nyúlnia. Általában nagy gondot fordítottunk mindenkor arra, hogy az ifjúság erkölcsi érzékét sértő tények megbeszélés, megbírálás, s ha kell, büntetés nélkül ne maradjanak. Fájdalom, előfordult eset, hogy a tanári karnak a legszigorúbb büntetéshez is kellett fordulnia és egy magáról teljesen megfeledkezett tanulót a collegiumi felügyelő úrnak kizárásra kellett ajánlani. Tettük azt abban a reményben, hogy ez javítólag is fog hatni másokra. A hazafias érzelmek fejlesztésére és ápolására szintén gondunk volt az elmúlt iskolai évben. Nagy segítségünkre voltak e munkánkban a többi coll. tanintézetek hazafias tanárkarai és ifjúsága, Eperjes szab. kir. város hazafias közintézetei és művelt közönsége. Fel is használtunk minden kinákozó iskolai és társadalmi ünnepélyt arra, hogy tanulóinkban, mint leendő tanítókban az igazi magyar nemzeti önérzetet ápoljuk s erősítsük. 1904. október 6-ikán résztvettünk az aradi gyásznap évfordulója alkalmából rendezett collegiumi emlékünnepen, hol ifjúságunk egy alkalmas ének előadásával juttatta kifejezésre hazafias kegyeletét. Márczius 15-ikét délelőtt együtt a többi collegiumi intézeti fjúságával, délután pedig szőkébb körben, Önképzőkörünkben tartottuk, melyen a tanári kar teljes számban résztvett. Tanulóink szépészeti ízlésének és önálló fellépésének fejlesztését Önképzőkörünk tekinti feladatául; a társas-műveltség elsajátítására és fejlesztésére pedig úgy hatottunk, hogy tanulóinkat művelt családokhoz ajánlottuk tanítókul s megengedtük egyes szinielőadások látogatását s a táncziskolába járást; ezenkívül 16—16 tanulónk résztvett a Széchenyi-kör zeneestéin, melyekre a jegyeket a Kör igazgató-választmánya szívességből ez évben is rendelkezésünkre bocsátotta.
