Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
169 hálánknak adunk kifejezést, midőn az akkori tanári kar ma már csak egy élő tagjának jöttünk megköszönni azt a jótéteményt, mely a tudomány és nevelés által bennünket emberré tett. Érzi — úgymod a szónok, — hogy bárminő nagy szolgálatot teszünk valaha egykori tanítónknak, az ő jótéteményét soha eléggé meg nem háláljuk. A rövid, de tartalmában magvas beszédet a hallgatók éljenző tetszéssel fogadták. 2. Gamauf György, az intézet igazgatója, mint az egybegyűlt egykori tanítványok volt tanára, megköszöni az imént szép szavakban nyilvánított hű ragaszkodást, mély tiszteletet és hálát. Ékes szavakban mond köszönetét a Mindenhatónak, hogy embernevelő munkája nem ment az enyészetnek, hanem él, virágzik és gyümölcsöt terem, melyről jelenlevő tanítványai oly szép bizonyságot tesznek. Kéri, hogy iránta s az intézet iránt táplált benső, igaz szeretet el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten áldását kéri úgy a jelen- mint a távollevőkre. Maradjanak — végzé beszédét a szónok — a hazának hű fiai s az egyházának hű munkásai, hogy az intézet jó hírneve távol bérezek között is fennálljon. A nagy tetszést és lelkesedést szült remek szavakat mindenki szívébe véste; a volt tanárt, a tanítványok igaz jó barátját megéljeneztük. 3. Reményik Lajos indítványozza, hogy a mai találkozás alkalmából az egyházkerület főpásztora: Zelenka püspök, mint az intézet nemes gondolkozásé atyja táviratban üdvözöltessék. Az indítvány általános helyesléssel találkozván, a következő táviratot intéztük Öméltóságához: Távirat: «Zelenka püspök, Miskolcz. Az eperjesi tképző intézet tíz év előtt végzett növendékei mai találkozásuk alkalmából hálás szívvel üdvözlik fenkölt érzelmű s jóságos főpásztorukat. Kampauer, Jaeger, Michalovits, Kicsiny, Neupauer, Reményik.» Öméltósága még aznap felelve, az alábbi választ adta: «Távirat: Reményik Lajos tanítóképzői tanítónak, Eperjes. Gyöngéd figyelműkért fogadja és tolmácsolja testvéries köszönetemet és üdvkivána- taimat, találkozásuk a közélet sikerdús mezején is legyen oly szerencsés, mint a mai, legyen annak Istentől folytatása. Zelenka püspök.» 4. Jaeger Gyula a mai találkozás s az édes viszontlátás örömétől átha- tottan felhívja társait, hogy egy alap létesítésével járuljanak közös hálánk megpecsétléséhez. Az indítvány felkaroltatván, minden hosszabb eszmecsere nélkül, a hála és ragaszkodás jeléül azon egyén iránt, kit mindenha szeretünk, felette tiszteljük és becsüljük, kinek tanítása és nevelése áldásként hatott reánk, elhatároztatott, hogy az alap neve «Gamauf György alap» legyen. Czélja az, hogy a tiszakerület legszegényebb ág. h. ev. tanítójának jó magaviseletű s szorgalmas fiai, a ki az intézetben megszakítás nélkül a tanítói pályára készül, kamataiból ‘íGamauf-ösztöndíjy név alatt teljes ingyenes ellátásában részesüljön. Az alapot egyelőre 15 (tizenöt) éven keresztül évi 2 (kettő) korona befizetéssel gyarapítjuk, mely befizetés mindenkor az eperjesi tanítóColl. Ért. 22
