Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
38 Június 1-jén a Collégium ősi pártfogósága közgyűlést tartott, melyben — miután az igazg.-yálasztmánynak általa választott tagjai közül kettő meghalt, egy lemondott — három új tagot választott, névszerint megválasztotta Kósch Árpádot, dr. Sztehlo Jánost és Bielek. Lászlót. Június 3-ikán tartotta a theol. Belmissiói Egyesület 3-ik felolvasó-estélyét a következő műsorral: 1. «Téged Isten dicsérünk», régi egyházi ének; énekli az ev. polgári leányiskola énekkara, Várkoly Szerén úrhölgy vezetése alatt. 2. «Az utolsó fáklya», pályadíjat nyert költemény; írta és szavalja Kuss Zoltán III é. theol. 3. «Szeretnék meghalni» (Volrei morir), Tosti P.-től; énekli Fest Janka úrhölgy, zongorán kiséri Bakay Péter I. é. theol. 4. «Babylon és a biblia», felolvasás; tartja Mayer Endre egyes, elnök. 5. «G-moll», trió; előadják Treszler László III. é. (hegedűn), Mandel György (gordonkán), Bakay Péter (zongorán) I. é. theologusok. 6. «A kialudt oltár», dialog; írta Russ Zoltán III. é. theol ; előadják Ibrányi Hanna úrhölgy (Euniké, görög leány), Sexty Kálmán IV. é. theol. (Pál ap.). 7. «Maradj velünk», Stein K.-tól; énekli a theol. énekkar, Szánik Ernő énektanár vezetése mellett. Különösen meleg örömmel s hazai ág. hitv. ev. egyházunk ez egyetlen ilynemű tanintézetének fényes jövője iránt egyre magasabbra fokozódó szép reménynyel emelhetjük ki azt a jelentékeny fejlődést, a melyet a jogakadémia élete ebben a tanévben is felmutatni képes. Eltekintve attól a szomorú veszteségtől, mely a jogakadémiát egyik derék tanárának oly tragikus elhúnytával érte, — melyről az előbbiekben tettünk említést s a mely a jogi oktatás terén foglalkozók körében oly általános részvétet és sajnálatot keltett, — bízvást elmondhatjuk, hogy az a fejlődés, a melyet a jogakadémiának az élete ez elmúlt tanév folyamán felmutat, páratlanul áll ez ősi tanintézetünk eddigi történetében. És itt nem csupán arról kell említést tennünk, hogy a hallgatóságnak a száma e tanévben eddig soha el nem ért magas fokra emelkedett, a mennyiben az elérte a 240-et, hanem mindenekfölött nagy örömmel kell reámutatnunk arra, hogy az elmúlt tanév alatt eddig soha el nem ért mértékben sikerült megvalósítani azt a komoly törekvést, a mely a jogakadémia ügyeinek intézőinél oly annyira fontos figyelmet érdemel s a melyet ők szüntelenül szemük előtt tartanak, hogy t. i. a jogakadémia pénzalapjait lehetőleg gyarapítsák. A pénzalapok gyarapítására vonatkozó lépések sorában elsőrangú fontosságú Sárosvármegye hazafias s a nemzeti közművelődés szent ügye iránt mindenkor annyira fogékony és áldozatkész közönségének az a határozata, a melyet 1902. deczember 15-ikén tartott közgyűlésében hozott, a mikor a collégiumi igazgató-választmány nevében benyújtott kérvényre, az állandóválasztmány határozati-javaslatának egyhangú lelkesedéssel történt elfogadásával kimondotta és jegyzőkönyvbe igtatta a következőket: «Tekintve, hogy a vármegye közönsége 1878. évi június hó 13-ikán hozott határozatával a Dessewffy Arisztid szobor-alap jövedelmének átengedése kapcsán eredetileg azt czélozta, hogy a vármegye dicső vértanújának emlékezete az által örökíttessék meg, hogy,) egy, nevéről elnevezett tanszék
