Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
30 Rövid megnyitóm keretében mellőznöm kell annak kifejezését, hogy mikép alakította át Kossuth Lajos hazaszeretete s kivételes rendkívüli egyénisége a félig holt feudális Magyarországot egy modern állammá, az osztályok és kiváltságok által széttagolt nemzetet egy, a modern jog és szabadság alapján álló nemzetté. Mellőznöm kell, hogy rendkívüli tevékenysége, úgy irodalmi, valamint ragyogó szónoki fegyvereivel miket létesített nemzete javára s miket alkotott akár mint megyei és parlamenti szónok és törvényhozó, akár mint miniszter, kormányzó és honvédelmi-bizottsági elnök, a nemzet szabadsága- és függetlenségéért folytatott dicsőségteljes küzdelemben. Nem fejtegetem azt, hogy ő volt a jobbágyság felszabadítója, a rendiség megdöntője, a jogegyenlőség, egyenlő teherviselés s a honvéd név dicsőségének megteremtője, az alkut nem tűrő nemzeti önérzet hérosza; hogy ő nemcsak anyanyelvével saját hazájában, hanem a külföldön is, sőt két világrészben, mesteri szónoklati beszédeivel a magyar ügynek és névnek szimpátiákat és dicsőséget szerzett, s mint száműzött is folytonosan hazánk szabadsága és függetlensége kivívásáért tevékeny volt. Mindezekkel az emlékbeszéd behatóan fog foglalkozni. De azon száz és száz koszorúhoz, melyekkel mai napon dicsőült nemzeti hősünk sírját a hálás nemzeti közérzület egyenlő virágligetté varázsolja át, csak egy babérlevéllel kívánok hozzájárulni én is, midőn a turini remete, a 92 éves aggastyán utolsó üzenetét, utolsó nagyhorderejű politikai ténykedését s ennek döntő súlyát a magyar parlamentben, Önök emlékezetében felelevenítem. 1894-ben úgy a magyar társadalomban, valamint a felekezeti csoportokban, a törvényhatósági közgyűlésekben, a képviselő- és főrendek házaiban a leg- izgatottabb agitátió és harcz folyt a polgári- házasság és azzal egybefüggő szabadelvű intézmények meghonosítása és törvénybeiktatása tárgyában, mely izgalmas harcz a szabadelvű parlamentáris kormányt is bukással fenyegette : akkor hangzott fel utolsó szózata, hazája — szabadelvű alapokon nyugvó — szabadságát a sír szélén is imádó Kossuth Lajosnak, akkor érkezett a parlamenti függetlenségi párthoz utolsó üzenete, mely az egyházpolitikai javaslatok diadalát — parlamenti pártjának hozzájárulása által — azután biztosította. Ez utolsó üzenete kivonatilag a következő volt: «Önök pártja hűtelen lenne önmagához, ha a magyar nemzetet a kötelező polgári-házasság és házasságjogi egyenlőség áldásától megfosztani segítené ! Elég minden napnak a maga feladata: most a házasságjogi reform- javaslatnak törvénynyé emelése a feladat : vigyék Önök ezt keresztül!» S a politikai bölcs és vezér ez utolsó intelmére -— keresztül is vitték! Ez utolsó, áldásdús üzenete emlékéül hódolattal és hálával teszem le lélekben koszorú gyanánt szerény babérágamat távoli sírjára, s megköszönve a nagyérdemű közönségnek hazafias részvétét és szives megjelenését, melylyel emlékünnepünk fényét emelni szíveskedtek, — ezzel collégiumi ünnepélyünket megnyitottam.“ A megnyitó-beszéd után Csengey Gusztáv alkalmi ódáját szavalta el Bielek Aladár joghallgató. Az ünnepi beszédet Csengey Gusztáv coll. igazgató tartotta. Ezután a főgymn. ifjúsági zenekör játszotta el a Kossuth-indulót. Majd
