Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
27 nagy küzdelmei Írták be nemzetünk történetének aranykönyvébe. Ennek a hosszú, véres, de fenséges küzdelemnek egy nagy alapeszméje van: A magyar protestáns nemzeti szabadság. Ez, tisztelt közönség, a mi intézetünk erős, hatalmas, megingathatatlan fundamentuma. A Protestantismus életfeltétele a szabadság, mert a miből származott, a szabad gondolkozás szabadság nélkül lehetetlen. Csak szabad gondolkozásból származhatik meggyőződés s ennek alapfeltétele hitbeli dolgokban, de a tudományban is a lelkiismeret szabadsága. De a protestantismus hazánkban csak a nemzeti szabadság alapján jöhetett létre s tarthatta fenn magát. Ezért küzdött, mert ez volt létfeltétele, jogalapja. A magyar protestantismus és a nemzeti szabadság egymást fedő, egymással egybeforrt fogalmak, melyeket elválasztani nem lehet. Azért az, a ki Magyarországon protestánsnak vallja magát, de a magyar nemzeti szabadsággal ellentétbe jön, hazug ámító. Mert senki sem lehet nálunk igaz protestáns, a ki a magyar nemzeti szabadságnak nem híve. Mert mi a hazafiság kritériuma általában ? Az, hogy nemzeti legyen s érdeke a haza érdekével azonosuljon. Az olyan felfogásra való helyezkedés, melynek súlypontja e hazán kívül esik, nem támaszkodhatik a hazaszeretet erős fundamentumára, mert valahányszor ez a hazán kívül eső súlypont olyan tevékenységre szólítja híveit, mely a haza érdekével ellentétbe jő: a rajta nyugvó felfogás hívei mindannyiszor idegen érdekek szolgálatába szegődnek. A magyar protestantismus idegen érdekeket nem szolgálhat, azokért soha nem lelkesülhet, soha nem buzgólkodhatik, mert érdeke a haza, a magyar állameszme érdekével egy és azonos. Ezért a magyar protestáns ember már ennél fogva is mindenkor igaz polgára az alkotmányos liberális magyar államnak. Ennek a magyar nemzeti protestantismusnak volt minden időben erős bástyája az eperjesi Collégium, az ma is és kell, hogy az legyen a jövőben is. Harmadfél százados nemzeti tradítió szentelte meg ennek az intézetnek törekvéseit, melyekből közszelleme megalakult s megszilárdult. Azt mondhatná valaki, azok közül, a kik az egyhangú szürke színeket szeretik s legfeljebb contour-rajzok felfogására képesek, azt mondhatná egy ilyen szürke ember: «Mi az a ti közszellemetek? Tudományt ad minden hazai iskola, ismereteket terjeszt mindenik. A ti intézetetek sem más, mint egy a sok közül, ugyanazzal a feladattal, melylyel az ugyanazon nemű többi intézetek is működnek.» De a szürke embernek nincs igaza. Éppen azért, mert szürkének lát mindent, azért nincs igaza. Tudományt adunk, ismereteket terjesztünk mi is, igaz, ugyanazon keretekben, mint a mi főiskolánk fakultásaival egynemű intézetek. De más az, ha a tudomány chablonát adja valaki és más, ha lélekkel hirdetik azt. És ha az a lélek századok traditiójának nemes ihletével munkál, biztosabb, igazabb annak hatása. 4*
