Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
21 A Társaság szervezetének fejlődését illetőleg nevezetes ez éven az az intézkedés, hogy az aljegyző helyébe, ki eddig a titkári teendők javarészét is végezte, titoknokot* választanak, s így ezzel megalapítják a máig is létező titkári hivatalt, azzal a csekély különbséggel azonban, hogy a mai titkárnak a Társaság irataira való felügyeletét ekkor még a szépirodalmi könyvtáros gyakorolja, mivel még nincs a Társaságnak titkári szekrénye. Még egy új hivatalt létesít a Magyar Társaság, de már az 1847/48-iki iskolai évben, s ez az «ujságlapi ellenőr»-i tisztség. Kötelessége ennek az ellenőrnek «az újságokat a postáról elhozni, azokat borítékkal ellátni s rájegyezvén az átadási és megtarthatási időt, az illető gazdáknak átadni -. Hogy ezt megérthessük, tudnunk kell, hogy ekkor még nincs a Társaságnak olvasó-terme, hanem a lapokat egyes tagoknál olvassák, kiknek erre alkalmas lakásuk van s kiket gazdáknak neveznek. Ezekhez a gazdákhoz kerülnek a lapok, pontosan meghatározva, ki-ki meddig tarthatja azokat magánál s kinek tartozik tovább adni. Az olvasás pedig úgy történik, hogy elsők a tisztviselők, azután jönnek a rendes-tagok, — elsőbbségük sors által eldöntve, — utolsónak az olvasó-tagok. Megvan tehát a Társaságban az igyekezet, hogy a tagokat az önképzésben támogassa, üdvös intézményeket is létesít, évről évre hirdet pályázatokat, élén az ügybuzgó Vandrák áll, a tagok létszámát illetőleg örvendetesebb a szaporodás, mint valaha, hiszen pl. ez éven meghaladja a 100-at is; valami élénk tevékenység, kiváló eredmény a munkálkodás terén még sincs, hacsak ide nem számítjuk azt az évenként megjutalmazott 2—3 pályamunkát, meg azt az Érdemkönyvbe került néhány jobb dolgozatot. Legjobban bizonyít a siker csekélysége mellett az a körülmény, hogy már 3 év óta nem rendeznek örömünnepet. Nincs annyi és olyan jó munka, a mennyivel és a milyennel a nagy- közönség elé lehetne lépni. A Társaság nem oka ennek, de maguk az egyes tagok sem. Iparkodnak, a mennyire tőlük telik; hisz még az V. és VI. osztály tanulói is alakítanak példájukra önképző-kört, komolyan veszik feladatukat, nem viszálykodnak ; bizonysága ennek, hogy egyetlen-egy nagyobb fegyelmi eset sem fordul elő köztük. Nem ítélhetünk el tehát senkit, sőt csak elismerésünkkel kell nekik adóznunk azért a kitartásért, melylyel küzdenek s a melyre bizony mindinkább nagyobb a szükség, mert immár a külső körülmények is elenségeikké szegődnek. Megszűnik az önképzés csöndes munkája, helyébe az önvédelem küzdelmes harcza lép. Elhangzik odakünn a nagy szó : «A haza veszélyben van !» És meghallják idebenn, távol az ország szivétől a Collégiumban s a Magyar Társaságban is. A kik oly lelkes harczosai voltak a nemzet legszentebb ügyének az iskola falai közt, most kilépnek onnan a harcz mezejére, hogy azt a drága ügyet ott is védelmezzék. Márcziusban megalakul Eperjesen a nemzeti őrsereg, melynek zászlaja alá lép nemcsak az érettebb ifjúság, hanem a fiatalabb tanárok is. Május végén bezárják az iskolát. * Itt meg kell jegyeznem, hogy a titoknoki elnevezéssel ugyan már előbb is találkozunk, de alatta mindig a jegyzői tiszt értendő,
