Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
67 s jellemet és önérzetet fejlesztő sportban magukat kiképezzék és megszerezzék teljes alapot, a mely a már magasabb művészi víváshoz okvetlen szükséges. A tornászok közül különösen kiemelendő Eremics Vitályos, mint az egylet tornaművezetője, továbbá Semsey József és Bobory György joghalgatók. Előbbi több versenyen érmet nyert. Az 1902. év őszére az egylet egy vívó-akademia rendezését tervezi, melynek pontjai a következők lennének: 1. Az olasz iskola ismertetése a tanítványok által. 2. A tanítványok, mint amateurök egymás közötti szabadvívása. 3. Ugyanazoknak idegen amateurökkel szabadvívása. A vívómesterek és katonai vívótanárok egymás közti szadvívása. Végül megemlítendő, hogy az egylet 1902. évi február 5-ikén egy fényes, sikerült bált rendezett. 4. A Magyar Túristaegyesület E.perjesi Jogász-osztálya. Mint minden évben, úgy ez éven is igyekezett a M. T. E. E. J. O. megfelelni annak a czélnak, melyet megalakulásakor maga elé tűzött. E czél a túristaság meghonosítása itt a Felvidéken s a természet iránti kedv terjesztése nemcsak tagjainak szűk körében, hanem a nagyközönségben is. Az 1901. év a M. T. E. E. J. O.-ra nézve nagy év volt; emlékezetében marad, míg fennáll. Ez ifjú egylet meg akarta mutatni a haza nagy túristáinak, a Magyar Túristaegyesületnek, hogy — bár nem alakult kedvező viszonyok és körülmények között és nagyon is kell küzdenie a kezdet nehézségeivel — mégis buzgó, munkás és törekvő egyesület, mely ezen igazán nemes sport meghonosítását minden áron keresztül akarja vinni Eperjesen és környékén, és hogy fáradságos munkáját máris némi siker koronázta. Meghívta tehát a központot, hogy 1901. évi vándorgyűlését itt, Eperjesen tartsa meg. Terve sikerült, mert a M. T. E. örömmel fogadta a meghívást és eljött, hogy meggyőződjék, vájjon tényleg «érdemes» egyesület-e ez? Itt voltak mind a M. T. E. oszlopos tagjai, kik igazi megelégedésüknek és örömüknek adtak kifejezést a tapasztaltak felett. Szép reményekkel s kedves emlékekkel telve hagyták el városunkat, hol nemcsak mi, hanem a közönség és hatóságok is őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadták és igyekeztek ittlétüket minél kellemesebbé tenni. ... «Ebben az egyesületben helyezem le minden reményem» — fejezte be dr. Környei Ede, az ősz túrista, a vándorgyűlés elnöke, szavait, midőn városunktól és egyesületünktől búcsút vett. Ez a múlt. Az 1902. évre a tisztviselőket 1902. február 13-ikán tartott közgyűlésen választották meg egyhangúlag: Weichhart Valdemár elnök, Bartsch Lajos al- elnök, Bartha Lajos titkár és jegyző, Ilanics Milán pénztárnok; azonkívül 5 rendes- és 3 pót-választmányi tag. Ügyeit az egyesület 2 rendes- és 3 választmányi gyűlésen tárgyalta. Nevezetes újításokat tűzött ki az egyesület az év folyamán keresztül9*
