Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901

benneteket» mondja az írás is, mert hát csakugyan a tudomány szabaddá teszi az embert, megfékezi a természeti erőket, behatol a vallás és a jog lényegébe s általában felnyitja a lét és az ismeret kincseit, s — mint egy nagy angol bölcselő: Verulami Bacon mondotta — hatalmassá és gazdaggá is teszi az embert az arasznyi lét összes pontjain. Ezt a szabad tudományt kívánjuk mi itt a jövő tanévben is művelni a Collegiumban. Fejleszteni akarjuk, Istentől adta erőink és tehetségeink arányában, a Ti leikeitekben ezt a szabad tudományos érzéket, az önképzést, a szabad és önálló vizsgálódást, vagyis azt, a mit az ember— mint személyes erkölcsi lény — szellemi nagykorúságának nevezhetünk. De azért másrészt azt is valljuk, hogy nem a tudományos ismeretek halmaza teszi a műveltséget, hanem a rend, a rendszer, hogy úgy mondjuk : a lelki tehetségek arányos és harmónikus művelése. Azért mi e Collegium- ban nemcsak didaktikát, hanem paedagogikát is követünk, s nemcsak tanítunk, hanem nevelünk, nevelve oktatunk s oktatva nevelünk. E nevelő jellegét a mi oktatásunknak követjük úgy az akadémián, mint különösen a középiskolában és a tanítóképző-intézetben. Ma már országszerte ismert egyik erőssége az akadémián is a mi főiskolánknak, hogy a tanárok és az ifjúság közötti viszony a családias atyai és baráti szeretetnek, s az ifjúság iránti legnemesebb érdeklődésnek és bizalomnak erkölcsi viszonya, a melyből ki van zárva minden ridegség, minden pedantéria, vagy az a viselkedés, mely így volna kifejezhető: fiat scientia et pereat mundus. Önálló erkölcsi és tudományos karaktereket akarunk mi itt nevelni, a szabad tudományosság s a józan erkölcsi és értelmi nevelés módszerével és eszközeivel.

S végül a vallásos és a tudományos műveltséggel szolgálni akarjuk a magyar nemzeti tudományosság, a hazafias műveltség szent ügyét a főiskola összes fokozatain. Magyar a jellege a Collegium összes részeinek, minden tevékenységének, bármely munkásságának. A magyar nemzeti műveltség templomának fölépítéséhez akarunk mi is járulni a mi munkásságunkkal s az ószövetségi templomépítő zsidókhoz hasonlóan hordjuk és rakjuk össze a hazai tudományos műveltség épületköveit most és mindenkoron. E hazafias műveltség ápolása és fejlesztése tekintetében a mi Collegiumunk kezdettől fogva betöltötte nemes szerepét és hivatását. A múltban a vallási és lelki- ismereti szabadságért s ezzel kapcsolatban az alkotmány szabadságáért vívott küzdelmekben Collegiumunk erősen volt érdekelve és sokat szenvedett, ifjaink a nagy napokban a 48-as nemzetőri zászló alá sereglettek tömegesen, egyik veterán kartársunk — lángoló hazafisága miatt — tanszékétől elmozdíttatott az absolutismus idejében, és egy Vandrák s az ő lelkes kartársai már akkor tanítottak itt magyarul és ápolták a hazafiság szent érzelmeit az ifjúság lelkében a Magyar Tál saságban, a midőn arra más tanintézetekben nem is gondoltak, s a midőn a német invázió a magyar tanügyet elnyeléssel fenyegette. Valódi végvára volt mind e mai napig ez a mi Collegiumunk a hazafias műveltségnek, s hiszszük és arra most és mindenkoron fogadást is teszünk, hogy erről a hazafias műveltségről, nemzeti missziója magasztos útjáról nem fog letérni a jövőben sem. Gondolom, hogy mindnyájan megértettetek. A hazafias érzés és gondolkozás adja meg a tudományos műveltségnek sajátos ízét

11

2*