Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1900
4 Az igazgató szónoklata pedig egész terjedelmében a kővetkező: ,,Nagyságos és nagytiszteletű Elöljáróság! Mélyen tisztelt Kartársak / Kedves ifjúság! A víz, erejének és jótékony hatásának kifejtése végett, évezredek munkájával medreket ásott. Bár az elfolyó víz minden pillanatban más, a meder e vízben rendet és haladást teremt és azt állandósítja is. Az állati, növényi, ásványi hulladékok a földbe jutva, földdé válnak, a föld termőképességét sajátítják el, a melyet — bárhová is szakadjanak el az áthaaonlító anyaföldtől — többé meg nem tagadhatnak. Flammarion Camille szellemes meghatározása szerint az ember «levegőbe öltözött lélek». Szervei folyton megsemmisülnek és újból képződnek, és mégis egy-egy nyomon jár gondolkozásban és érzésben, mert a lélek vezeti. A mi a víznek a meder, a földnek az áthasonlító képesség, az embernek a lélek: az az iskolának a demokratikus szellem, melynek az iskola egyszersmind a legtermészetesebb és legtisztább forrása kell, hogy legyen. E szellem az a kapocs, mely a tanulótársakat azzá az ideális szövetséggé fűzi össze, melyben tehetségre, szorgalomra, kötelességtudásra és jellemre a legjobbak a legelső helyeket foglalják el a tanulótársak irígykedése nélkül, sőt osztatlan elismerésével. E szellem az a kapocs, mely á nemzedékeket — bár az iskolában folyton váltakoznak — az iskolai éveken túl is az élet sarkalatos kérdéseiben szívük és elméjük szerint egyesíti. E szellem az a kapocs, mely a tanárok ismereteit, az iskola hagyományait és berendezéseit kincsestárrá foglalja össze. E szellem az a kapocs, mely az iskolát az élettel összeköti. Az iskolában szerzett ismeretek feledésbe mehetnek ugyan, de nem az a szellem, a melyet az iskolában magába szív az ifjú s a mely az élet mezejének mindazon pontjain jelenvalóvá és termékenynyé teszi az iskolát, melyekre a Gondviselés volt tanulóit állítja. Kedves ifjúság! Közös munkánk kezdetén szívből köszöntlek, mert meg vagyok győződve arról, miszerint valamennyien, úgy azok, kiket itt örömmel viszontlátunk, mint azok is, kik főiskolánkat elsőízben keresték fel, a legkomolyabb elhatározással a végett jelentetek meg, hogy ismereteitek gyarapítása mellett főiskolánk demokratikus szellemében megerősödjetek. A mostani kor az, melynek abból a sok láthatatlan hatalomból, mely — Széchenyi István gróf szerint — a magyart a múltban annyi vészből, annyi országromlásból újra feltámadni segítette, csak egy jutott, de ez a demokráczia szelleme. A mostani kor az, melyben a magyar nemességnek azon — a népek históriájában páratlanul álló — bölcseségét áldjuk, hogy szabadon és vérontás nélkül a demokráczia hatalmának uralmát törvényesen elismerte, midőn a nép millióit az alkotmány sánczai közé felvette s a nép ősereje előtt minden küzdőtéren a sorompókat megnyitotta. A mostani kor az, melyben a terjedő demokratikus egyenlőség jelképei
