Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1900
51 Az alapszabályok 1-ső §-ában megjelölt azon czélját, mely szerint az egylet az eperjesi jogakademia hallgatóit irodai állomás megszerzésével is segélyezi, megvalósítani akarván, a következő felhívást és kérelmet tette közzé: „FELHÍVÁS ÉS KÉRELEM. Az Eperjesi Jogász-Segélyegyesület nevében fordulunk a nagyközönséghez akkor, a midőn alább közlött kérelmünk szives tudomásvételét s az abban, jelzett nemes czél megvalósításának elősegítését kérjük. Az eperjesi jogakademia kebelében már évtizedek óta íennálló Segélyegyesület eddig csaknem kizárólag arra szorítkozott, hogy nagyon is csekély tőkéjének rendelkezésére álló kamatait fordította az anyagilag arra szoruló joghallgatók segélyezésére. Azonban a rendelkezésre álló elenyészően csekély összeg nem alkalmas arra, hogy azzal kellő anyagi támogatás elérhető legyen, másrészt pedig a pénzbeli segély elfogadása bizonynyal nem egy ifjú önérzetét sérti, úgy, hogy ezen okból sokan nem is fordulnak a Segélyegylethez, holott anyagi érdekük ezt nem kis mértékben kívánná meg. Azt tűztük tehát ki czélul, hogy a segélyre szoruló joghallgatókat közvetítésünk folytán oly álláshoz juttassuk, melynek elnyerése folytán — saját munkásságuk eredményeképen — oly anyagi javakhoz jussanak, melyek által tanulmányaik folytatását biztosíthatják. Ennek kivitele azonban nem csupán rajtunk múlik, hanem a nagyközönség pártogásán és pedig különösen ezen, mert hiszen az egész terv kivitele erre van felépítve. Felkérjük ennélfogva a nagyközönséget, fölkérjük különösen a hivatalokat, ezeknek főnökeit, az ügyvédi-kar tagjait, a tanintézetek tanári-karait, magánosokat és mindazokat, kiknél akár irodai, akár nevelői, vagy más hasonló állás volna betöltendő, kegyeskedjenek elsősorban a Jogász Segélyegyesülethez fordulni, a melynek elnöksége kötelességének fogja tartani, hogy a betöltendő állásra arra alkalmas joghallgatót ajánljon. Midőn ezáltal az egyesület közvetítését igénybe vevők emberszeretetükről és jótékonyságukról tesznek tanúságot, egyúttal azon előnyben részesülnek, hogy minden fáradság nélkül megfelelő és hivatott munkaerőt nyernek. Van egy régi arab mondás, a mely a következőképen hangzik: «Szép a szegénynek fillért nyújtani, szebb őt bajából kirántani, de legszebb, ha úgy javítod helyzetét, hogy munkával keresse kenyerét». Ismételten kérve-kérjük Eperjes város közönségét, kegyeskedjék ügyünket felkarolni s bennünket a kitűzött czél elérésében támogatni. o , Az Eperjesi Jogász-Segélyegyesület nevében: Eperjesen, 1900. évi november havában. Both Tamás s. k., Vermes György s. k., o. i. elnök. e. i. titkár.“ 7*