Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1900

104

7 óra: 7—71/a * 7-7»/, * 7»/,-8 «

8—12

12

12—1

127i—1 «

1—4 «

4-—6 «

6— 7 7

7— 8

8— 91/» « 91/. «

97,—10 *

Reggeli.

Zongora, orgona, harmonium.

Szabad idő.

Reggeli ima az orgonateremben.

Munkaidő. Vasárnap és ünnepnap 77a—11 óra között istentisztelet.

Ebéd.

Szabad idő.

Vasárnap és ünnepnap : 127a—4 óráig zongora, orgona, harmonium. Szabad foglalkozás.

Munkaidő.

Zongora, orgona, harmonium. Szabad foglalkozás. Hegedülés.

Vacsora.

Szabad idő.

Munkaidő.

Esteli ima.

Lefekvés.

B) Az intézet működése.

1. Nevelés, fegyelem.

Ifjúságunk nevelése ez évben is különös gondja volt tanárkarunknak. Érezzük és tudjuk ugyanis mindannyian, hogy tanári munkásságunknak legértékesebb gyümölcsei éppen tanulóságunk jóirányú fejlődésében s mindenoldalú nemesedésében keresendők.

Az ifjúság valláserkölcsi érzületének fejlesztése czéljából rendes napi munkánkat az orgonateremben közös reggeli imával kezdtük; esténkint pedig a tanulók, a napi fáradalmak befejezéséül, az internátusbán ugyancsak közös hálaimát tartottak. Ez esteli ájtatoskodásokon a felügyelő tanár időnként jelen volt s személyes példájával járult hozzá azok igazi czéljának biztosításához. Állandóan ügyeltünk arra, hogy ifjúságunk a szokásos istentiszteleteken illően résztvegyen.

1899. október 31-ikén, a reformatio emléknapján, és 1901. május 16-ikán tanárkar és ifjúság, család módjára, a többi collegiumi intézettel közösen Úrvacsorához járultunk. Az ezt előkészítő, valóban protestáns jellegű ünnepélyeken ifjúságunk orgonálással és egy-egy alkalmi karénekkel vett részt. Az egyházias jó szellem felébresztésére és ápolására megjelent ifjúságunk a collegiumi theologiai hallgatók «Belmissiói egyesületé»-nek vallásos estéin s ezek egyikén, 1900. május 8-ikán, szives felkérésre, két énekszámot adott ifj. Kapi Gyula zenetanárunk szakavatott vezetése alatt.

Tanulóságunk erkölcsi magaviseleté általában kielégítőnek mondható. Voltak azonban esetek, midőn tanárkarunknak szigorúbb eszközökhöz is kellett nyúlnia. Általában nagy gondot fordítottunk mindenkor arra, hogy az