Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
19 Dessewífy Arisztid. Dessewfjy Arisztid nevével ajkamon Köszöntlek ifjúság, e gyászos, szent napon! Kinek martyr-vére — Ma van ötven éve — Pirosra festette Arad vára sánczdt, A mikor érted halt szent magyar szabadságI Ki volt ő és mit tett?.. Minekünk mindenünkI Harezolt a hazáért és meghalt érettünk Oly kúrán s gáládul: Vérebek odvábúl Kivitték rablánezon, ki a vesztőhelyre 3 bitó helyett golyót kapott kegyelemre. Kegyetlen kegyelem!. . Messiások sorsa, Hogy erényt a gazság a földre tapossa; S rettenthetlen lélek A gyáva pribékek Gúnykaczaja. között álljon tehetetlen, Haragvó Istenként síró fergetegben. Hej! a ki Tárcsáinál diadalmát látta, Hogy ne lett volna az szeretett bálványa A magyar huszárnak: Az, ki száz halálnak Nézett a szemébe, vérét ontva bátran, A nemzet éltéért dúló nagy csatákban. A dicsők emlékét érczszoborba öntve A hálás nemzedék fentartja örökre. Oh! de övé hol van, A mely ragyogóbban Hirdesse a lelkes, magyar utókornak, Hogy lelke s leikeink immár egybeforrtak? Hát nem érezitek?.. Óh, hát nem látjátok!? Az ő szobra élő, áldást hint reátok, Hol a jogtudomány Bölcs férfiak ajkán Ihletten megcsendül s sziveinkbe zárul Ősi alkotmányunk örök igazárul. E szent falak között, itt áll az ő szobra, Hol a hit s igazság élő vizét ontja. 3*
