Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
17 emberré tétele, ki ingyen jutott felszabaduláshoz és földhöz; az izraeliták egyenjogosítása, kik vérükkel, verítékükkel épúgy táplálják hazánkat, mint a keresztények, kikkel érzelemben és gondolkozásban is egyek, mert a kultúra egyazon forrásából élnek; büntető-jogrendszerünknek Plátó, Beccaria és Voltaire álma szerinti átalakulása olyformán, hogy inkább engedünk 99 bűnöst szabadon futni, semhogy egy ártatlant ítéljünk el, s a büntetési nemekkel és börtöneink berendezésével szüntelen arra emlékeztetjük a bűnöst, a miről leginkább feledkezett meg — az emberi méltóságra; iskoláink szelleme, melyekből a bot és gorombáskodás mint tanítói méltóság kivonult, mihelyest ott helyet foglalt a tanítók tudása és tudományszeretete, melyekkel csakis a javítás czélján túl nem menő szigor, szelídség és méltányosság fér meg; a munkás védelme, mely arra törekszik, hogy a munkás is emberhez méltó erkölcsi szellemi és testi életet élhessen. Végül a legnemesebb szál a törvénybe iktatott jótékonyság, melynek alapján az elhagyott gyermekek állami ellátásban és nevelésben részesülnek. Ámde bármennyire bálványozzuk is a tudományt, mégis csak akkor háramlik áldás belőle a társadalomra, ha az Isten országát építő kötelességek, szent parancsolatok védő-pajzsával és a születés, vagyon, tehetség és érdem szerint egyenlőtlen emberekből álló társadalom talpkövével, támaszával: a tiszta erkölcscsel műveltséggé egyesül. A műveltség fejedelmi madár. Tudomány egyik szárnya, tiszta erkölcs másik szárnya, mely utóbbinak legerősebb tollai Isten- és emberszeretet, hála, bátorság, szüzesség, alázatosság, tisztaság, szorgalom, takarékosság, mérséklet, őszinteség, józan életmód, mértékletesség és rend erénye. Míg e madár hazánkban repül, szárnyain gondolatban és érzelemben mi is az éghez felemelkedünk, de —• mint e madár — a földet in; sem hagyjuk el. Azonban törjük le e szárnyak bármelyikét s e fejedelmi madár szárnyaszegetten a földre esik le, a hol ép szárnya segítségével végzett ugrásai a repülést pótolni nem fogják. A tudományos Rómát az omnia venalia esse elv buktatta meg. A jelen évszázadot bevezető franczia forradalomban pedig a trónra ültetett Esz-isten, midőn az ősi erényektől, történelmi hagyományoktól s emlékektől elszakadt s a vallást és a tiszta erkölcsöt tiszteletben nem tartotta: Saturnusnak bizonyult. Megette saját gyermekeit. Lerombolta mindazt, a mi nemest, nagyot és dicsőt évezredek alatt a tiszta erkölcs közreműködésével alkotott Francziaországban. Ifjú barátaim! Eleink egy évezreden át a harcztéren aratták a nemzeti dicsőség babérait. A harcztéren, melyről Julius Caesar zelai győzelmének hírét barátjával e szavakkal közölhette: «Veni, vidi, vici!» A harcztéren, melyen a pihenő seregnek a győzelmet megszerezhette, vezérének az ellentábor vezérével vívott párviadala. A harcztéren, melyen sokszor egyenlő harczi képességek mellett a pihentebb erő győz. Azonban a tudomány, melylyel nemzetünk a művelt nemzetek sorába emelkedhetik, olyan vár, melyet minden harczos- nak verítékes szorgalommal, lankadatlan kitartással külön-külön be kell vennie. Ezen szorgalom, ezen kitartás, párosulva nemes életrend követésével legyen azon ok, melyből naponként Alma Materünket felkeresik. Azért is, hogy majd innen a teljesített kötelesség tudatának méltóságával távozhassanak. Collég. Ért. 3
