Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
13 Nem felejtették el az élet érdek-iskolájában azt a jót, nemeset és eszményit, a mit az érettségi vizsgáig megtanultak, azok, a kik — mint a colle- giumi főgymnasiumnak huszonöt évvel ezelőtt érettségi-vizsgát tett tanulói — augusztus hó 27-ikén Eperjesen, önkéntes megállapodás folytán, összejöttek. A baráti találkozón résztvett a tanulótársak túlnyomó része, névszerint: Mérey László, dr. Mágócsi Dietz Sándor, dr. Brósz László, dr. Ardó Alfréd, Elischer Győző, Fuhrmann Gyula, Hazslinszky Gusztáv, Meliorisz Lajos, dr. Philippy Ödön, Pólyik Imre, dr. Rosenfeld Samu, Scholz Róbert és dr. Valkó Zsigmond; Krämer Gyula betegsége miatt meg nem jelenhetvén, levélben mentette ki elmaradását s arczképét küldte be. A tanulótársak reggeli 9 órakor gyűltek egybe régi tantermükben a Collegium épületében s felkeresve Flórián Jakab, Ludmann Ottó és Húsz Armin még élő tanárjaikat, Mágócsi Dietz Sándor egyetemi tanár adott előttük kifejezést nem szűnő szeretetük- nek, tiszteletüknek és hálájuknak. Majd elhalt tanárjaik sírjához vezette őket a kegyelet s Vandrák András, Otrokocsi Végh Dániel, Herfurth József és Hazslinszky Frigyes sírjaira díszes babérkoszorút helyeztek. Vandrák András sírjánál Pólyik Imre, jelenleg kir. törvényszéki bíró, ki már tanuló korában is előszeretettel foglalkozott a költészettel, szép ódáját szavalta el. A déli órákban tanárjaikkal együtt lefényképeztették magukat. Hazslinszky Frigyes emlékét ezenkívül tekintélyes ösztöndíj-alapítványnyal megörökíteni óhajtván, kétezer koronás alapítványt tettek a Collegiumnál oly czélból, hogy ez összegnek évi kamataiban az a VIII. oszt. tanuló részesüljön,a ki a VII. és VIII. osztályokban a természettudományok terén a legnagyobb eredményt mutatta fel. Az emlékezet ezen példaadó és áldozatkész cselekedete emlékezetünkben örökké élni fog. Azon szerencsés auspiciumok egyikét, melyek között a folyó iskolai évet megnyithattuk, meghozta a «Budapesti Közlöny» 1899. évi augusztus 17-iki számában közlött azon legfelsőbb kitüntetés, mely ezen hivatalos lapban szószerint a következően hangzik: «Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán dr. Horváth Ödön egyetemi magántanár és az eperjesi ágostai hitvallású evangélikus jogakademia dékánjának, a tanügy és közművelődés terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czímet díjmentesen adományozom. Kelt Ischlben, 1899. évi augusztus hó 11-ikén Ferencz József s. k. Gróf Széchenyi Manó s. k.» Ezen legfelsőbb kitüntetés kedves tárgyát képezte a szeptember hó 4-ikén tartott collegiumi közös tanárértekezletnek, a melyen a collegiumi igazgató a majdnem teljes számban megjelent coll. tanárok által élénk tetszéssel fogadott s tüntető éljenzéssel kisért következő szavakkal üdvözölte a kitüntetett jogkari dékánt: «Tisztelt Értekezlet! Collegiumunk olyan fa, melynek ágai a coll. tantanintézetek. A dermesztő fagyot és a napsugaras meleget, mely az ágak
