Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
15 melynek érvényesülését semminemű társadalmi válaszfal meg nem akadályozhatja, — ez legyen mindenkor e zászló alatt harczoló ifjúság jelszava! Lobogj, csak lobogj, a dicső múlt drága emléke s jelen örömeinknek tárgya, hirdesd, hogy míg e hazának ily lelkes, áldozatkész hölgyei lesznek, addig — körítse bár egy összeesküvő világ, törjön ellene bármi vész — rajta a poklok kapui sem veendenek diadalt; tanítsd meg a későbbi honleányokat, az ő példájukon honszerelmet tanulni; intsd az ifjúságot, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség három szent érzése mellé oltsa mélyen szívébe a hon- leányi tisztelet s hódolat őseinktől öröklött felemelő s magasztos érzelmét és ez érzelem, melytől most keblünk hévül, hadd törjön elő a költő szavaiban: Ti, kik nyíltok Északmagyarhonon Szabad mezőnek szép virágai, Éltessen a szabadság Istene: Eperjesnek lelkes leányai!“ A szónoki hévvel eló'adott beszéd után Matheidesz Lajos tanítóképző növendék nagy érdeklődés mellett ügyesen szavalta el «Az eperjesi honleányokhoz» czímmel azt a költeményt, melylyel egy ismeretlen szerző (talán Vandrák?) fejezte ki a coll. ifjúság háláját a zászlót ajándékozó eperjesi hölgyek iránt 1848-ban. A költeményt teljes szövegében im a következőkben közöljük: Az eperjesi honleányokhoz. — Május 1-én, 1848. — Kik nyíltok Északmagyarhonon Szabad mezőnek szép virágai, Fogadjátok szívünk üdvözletét Eperjesnek lelkes leányai! Eperjes ifjúsága üdvözöl A honleányi szent ajándokért, — Mely irígygyé tenné Árpád apánk Zászlótartóját — hős Bulcsú vezért. De mely nekünk is szent ereklye ám! Szent, mint melyet jelképez: a haza; Mint a szabadság, melynek éltéért -—• Szent zászló! annyiszor vér foltoza. Zászló! te még nem láttad a csatát, Hol a szabadság lelkét öldösék, S hol — a ki érte fölkelt küzdeni — Sír-vánkosára annyi hős esék.
