Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
18 vet tanítja, adományokat gyűjt és soha nem esik kétségbe fen- tartása felett. Az 1874—75. iskolai évi értesítőben, midőn kétséges a theologia fennállása, felhíva a kerületet s az egész ev. egyházat az eperjesi theologia iránt való kötelességére, ekkép ír: «Mostoha időkben, hatalmas ellenséggel szemben alapjták őseink ez intézetet s gondoskodtak ennek jólétéről, mi pedig kedvezőbb viszonyok között, midőn szentesített, sérthetetlen törvény oltalma alatt a vallás-szabadság teljes élvezetében vagyunk, sokkal kevesebbre, az átvett örökség ápolására elégteleneknek, vagy épp képteleneknek vallanók magunkat? Bizony, bizony nem anyagi, hanem inkább szellemi szegénységünkben, a jóakarat hiányában, a Protestantismus szent ügye iránti vétkes részvétlenségben rejlik ily képtelenség valódi oka.» S hogy a tanítóképző iránt is igaz érdeklődéssel viseltetett, igazolja azon körülmény, hogy annak Nyíregyházáról Eperjesre való áthozása mellett kardoskodott, 1873-ban magára vállalta ezen intézet pénztárának kezelését s a rajztanítást. Midőn Hazslinszky Frigyes eperjesi tanári állását elfoglalta, a Collegium egységes főiskola volt, melyben voltak ugyan különbségek alsó, lycealis és akadémiai osztályok között, de az ifjúsága egy igazgatás s ugyanazon szigorú fegyelmi szabályok alatt állva, folytatta tanulmányait igen sokszor az utolsó osztályig, a theolo- giáig s csak ezek elvégzése után ment ki az életbe s nézett utána valami életpályának. így tehát egységesnek szokta meg az intézetet s annak tekintette mint igazgató akkor is, mikor a szakrendszer teljes behozása után éles különbségeket tettek a Collegium egyes intézetei között s nagyon nehezen tudta megszokni azt, hogy a Collegiumban kívüle más igazgatók, vagy dékánok is vannak, kik tudta nélkül rendelkezhetnek és azt, hogy egyes szakintézetek ügyeibe ne avatkozzék az illető intézet vezetőjének tudomása nélkül. A nála tapasztalt jóindulat az iskola iránt azonban mindig elfeledtette ezen hibáit s elsimította az ebből netán keletkezett bajokat. Igazgatósága alatt 1868-ban fejeződött be a hosszú ideig tartó, sokszor viszályt okozó ügy, mely szerint az eperjesi ev. tót egyháznak előbb a Collegium épületében, később az alumneum helyiségében joga volt iskolai helyiségre s illetőleg tanítói lakásra is, azon kikötéssel, hogy a tanító neje csekély fizetésért az alumneumban főzni tartozik s a tanító választásánál megerősítő jogot gyakorol a főiskola pártfogósága. Az egyház egy kisebb összegért kiegyezkedett,
