Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
Iß mindennemű felvilágosításokkal szolgálnia. A mennyiben pedig ő maga is személyesen járt ezen valóban jótékony czélra gyűjteni, még szaporította munkáját. Azon körülmény, hogy tanítási óráit 1867. tavaszán délelőttre tették az építés annál hathatósabb ellen- őrizhetése s az építési anyagnak átvehetése czéljából, szintén igazolja a nagy és sok körültekintéssel s gonddal járó fáradságát. A pénztár állapota ezen időben nagyot változott, míg az 50-es évek elején igen kicsiny lehetett a jövedelmező vagyon, mert a csekély tanári fizetéseket a szép tandíjjövedelem daczára sem volt képes a pénztár fedezni s még 1859-ben csak 27,284 írt 91 krt tett; addig már 1863—64-ben a nélkül, hogy nagy hagyományokban részesült volna, 68,747 frt 51 krra, 1865—66-ban 91,091 frt 19 krra rug s 1870-ben a Collegium építésének befejezése s teljes leszámolás után 96,652 forint 19 krt tett, pedig az építkezés 34,408 frt 24 krba került s 6996 frt 13 krt a tőkéből felemésztett.1 Pénztárosi fáradalmainak némi jutalmazásául s érdemeinek elismeréséül köszönetnyilvánítás mellett tiszteletdíját 1860-ban 50 frtról 100 frtra, majd meg 150 frtra emelte. Ezen építkezés csak kezdete volt a Collegium teljes átépítésének, melyet 1873-ban és 1884-ben folytattak s az 1887. évben a nagy tűzvész után befejeztek. Hazslinszkynak, mint 1874-ig pénztárosnak s mint a Collegium lakójának ezentúl is kijutott a munkából s kellemetlenségből, melylyel az építés járt. A Collegium pénzügyeinek javítása érdekében tulajdonkép sohasem szűnik meg működni s midőn az 1876-ban ismét megszüntetett jogakadémiát újból szervezni s pénzalapját gyarapítani akarta a pártfogóság, a megindított gyűjtésben Hazslinszky tevékeny részt vett: 1878-ban Budapesten 3670 frtot és 1882-ben Bánó Józseffel újból nagyobb összeget gyűjt. 1876-ban Otrokocsival egy tervezetet dolgoztak ki, a mely szerint a Collegium 260,000 frtnyi tőkének 40 év alatti amortisátióra vállalkozott volna 4% 100 frtos kötvényeknek kibocsátása ellenében, de a pártfogóság ezt elvetette. A ki ekkép majdnem egész \ 1 Érezve az anyagi eszközök nagy hiányát, már 1856-ban fordult a pártfogóság állami segélyért, de akkor nem kaphatta meg, mert drágább volt előtte a törvényszentesítette autonómia s szabadság, mint a pénz, melyet annak feláldozása helyett cserébe adtak volna. A kerülethez és egyetemhez, nemkülönben Ő Felségéhez szintén fordultak kérvényeikkel, azonban vajmi csekély adományban részesültek. A Collegium építése idején újra felmerült az eszme, azonan csak 1873-ban költött testet, a mikor dr. Vécsey Tamás mint ország- gyűlési képviselő 20,000 forintnyi kölcsönt eszközölt ki a kormánynál meglehetős nehéz feltételek mellett, a miért a pártfogóság igyekezett ezen összeget mielőbb visszafizetni.
