Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
14 volna, biztosították volna a gymn. tanároknak a tisztességes fizetést s megélhetést, folyton arra törekedtek, mikép lehetne az 1852-ik évben beszüntetett jogakadémiát újból megnyitni. Jól tudták azt, hogy sokkal könnyebb rombolni, mint alkotni s érezték, hogy ha a Bach-korszakban erőhatalommal megszüntetett akadémiát, a pezsdülő s új korszakot jelző időpontot fel nem használják, talán örökre meghal ezen intézet! Az 50-es években nem volt rá kilátás, de a pátens visszavonása után kedvezőbb jelek mutatkoztak s így annál nagyobb erővel s lelkesedéssel láttak hozzá a szükséges pénz előteremtéséhez. A Collegium egy tanára, Lintner Ernő szerződést köt Hazslinszkyval (1861), hogy kimegyen külföldre s mindaddig vissza nem tér, míg legalább 30,000 frtot nem gyűjt azon feltétellel, hogy a begyűlt összegnek fele őt illeti s a tanári állás számára fentartatik, mely szerződést a pártfogóság tudomásul véve, intézkedett az eltávozott tanárnak helyettesítése iránt* A szükséges pénz nem gyűlt ugyan össze, de a jogot azért mégis megnyitották 1862-ben 2 évi tanfolyammal s így újra egészen teljes lett a Collegium. A jognak újbóli megnyitása nem volt az egyedüli törekvés. Közeledett a Collegium fennállásának 200 éves évfordulója, egy viharos s hányatott, de mégis dicső múltnak jubileuma! Az 1666. esztendőben a felsőmagyarországi prot. rendek Eperjest tartották arra alkalmas helynek, hogy egy kimagasló főiskolát alapítsanak a protestantismus és tudomány terjesztésére; a megtört, megfogyott és soká üldözött utódok az elmúlt 200 esztendő után országossá akarták tenni ünnepélyüket, melyben — mint egykor az alapításban — az összes evangélikusok részt vegyenek. S lehetett-e szebb és a 200 éves múlthoz dicsőbb ünnepély, mint az: kiépíteni a főiskolát külsőleg s belsőleg, megújítani szellemi és anyagi erőkben, hogy egy újabb 200 esztendőre megvethesse az alapot s legyen terjesztője a műveltségnek, tudománynak, hazafiságnak, vallás-erkölcsiségnek s hozza meg az egyház, haza és közművelődés oltárára a maga jótékony kedves áldozatát? Ábrándnak tetszett s mégis meg lett! Újra a protestánsok s a Collegium jóakaróinak áldozatkészségéhez fordultak; gyűjtő-íveket küldtek szét mindenfelé, bejárták az ország minden részét s gyűjtöttek a jogakadémia biztosításának s a Collegium szükségessé vált kiépítésének czéljaira. Az adományok jöttek ugyan minden oldalról, de nem oly mértékben, mint a hogy azt a szükség kívánta volna. Egy közbejött ajánlat azonban,
