Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
10 kegyelmes hozzánk, hogy a gödörből, melybe. önhibánk folytán esnénk, — újra kirántson bennünket ? —• — — Nem istenkisértés volna-e ez ?-------— Oh el — el azzal az anyaölő p ártoskodással! . . . El — el azzal a nemzetírtó viszálykodással!. . . Nyitott sír ásítoz felénk! — —• El mind azzal, a mi bajt hozott reánk ! . . . Távolítsuk el! — «Félre ti sötétség fajzati! Félre! . . .» II. Ellenkezőleg: — tartsuk meg, a mi eddig megtartott minket! — Nos? Mi tartott meg? — — Istenen kívül — első sorban a mi erőnk! — Honnan vettük ? — Ép egészséges testből . .. lélekből! . . . Igen, igen! — Az ősi erkölcsi tisztaság, — ez volt erőnk forrása. — Nem is magyar növény az erkölcstelenség; . . . franczia plánta az ! . . . Megmutatta Sedán, — milyen annak íze! •— — Ne feledjük, jól mondta költőnk: «Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs!» ... Ép testben ép lélek ! —------Vagy talán felidéznők a régi súlyos vádat újra: « Mi a magyar most? — Rút sybarita váz!?« Nem ! . . . Nem! — Életünkbe kerülhetne! . . . Fogadjuk meg, hogy őseinkhez méltók leszünk! — Úgy kívánja azt a — becsület! . . . A magyarnak mindenkor legdrágább kincse volt — a becsület! — Egy szó — egy ember! «Magyar ember megtartja szavát! ...» Meghalni testileg tudott, — meghalni erkölcsileg nem szokott a magyar! — — — Közel volt halálához, — midőn a világverő hadvezér hűtlenségre csábította. — Nem kért tőle mást, csak azt, — hogy vele nem is éppen legjobban bánó — királyának adott szavát szegje meg! — De Napoleon syrén hangjaira — süket maradt! — — Szenvedett királyáért;-------áldozott királyáért; — vért ontott király áért ; — de megtartotta szavát, — megőrizte hűségét! — —- — És a mit szívével jól átérzett, — azt helyeselte józan eszével! — Józan eszű nép, a magyar nép ! — Legnagyobb fiai is tévedtek!-----de őt, a magyar népet, -—• a magyar nemzetet megtéveszteni — nem tudták!------M ég forradalmi lázában sem! — — Még elkeseredésében sem ! —-------El fordult az olyan gondolattól, — még szabadságharczának vérzivatarai között is! .. .
