Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
22 Majd résztvettek a Collegium képviselői a coll. felügyelővel és igazgatóval élükön a püspök-választó szavazatok felbontására kiküldött bizottság s az ezután rögtön 1895. szept. 26-dikán Miskolczon megtartott kerületi s a nemsokára reá Budapesten okt. 9-dik napján megtartott egyetemes közgyűlésen is. Október elején a tanügyi kormánynál is jártak — kérni a coll. főgymn. államsegélyének 16,000 frtra való mielőbbi megemelését. 1895. október 31-dikén, ősi szokás szerint, a reformátió emlékünnepével kapcsolatosan az Úr-vacsorájához járult az egész coll. protestáns ifjúság a tanári karral, a midőn is ezen «d^precátió» alkalmával, a tanítóképzői énnekkar énekelt Simkó Endre vezetése mellett, a coll. igazgató: Hörk József és az ifjúság képviseletében Beyer Fülöp, III. é. theol. beszédet mondott. Ugyanezen napon a délutáni órákban tartották meg a hittanhallgatók is a magok fényesen sikerült, nagy, előkelő közönség által látogatott reformátiói emlékünnepet. 1895. nov. 10—20-ig az «Eperjesi Széchenyi-kör» millennáris képkiállítást rendezett, melyen Collegiumunk tanárai képek s nevezetesen Balló Aurél az általa festett képek kiállításával vettek részt, nagyban emelvén a kiállítás sikerét; a collegiumi akadémiai ifjúság pedig segédkezett a rendezésnél és a rend fenntartásánál. 1895. nov. 14-dikén Schwartz Vilmos, lipcsei superintendens és missiói igazgató a theologián és azután előkelő női közönség előtt is felolvasást, illetve előadást tartott a szász evang. egyház térítéseiről, missiójáról a pogányok s nevezetesen az afrikaiak között. 1895. nov. 27-én meghalt a Collegium egyik, már pár éve «szabadságolt tanára», az érdemes, kiváló Herfurth József, kiről egy külön czikkben emlékeztünk meg ez Értesítő keretében. November 29-dikén végbement temetésén — midőn előkelő, nagy gyászoló közönség gyülekezett össze, — a Collegium előtt a tanítóképző-intézeti és a gymn. dalkar énekelt és Hörk József, coll igazgató mondott gyászbeszédet, a temetőben pedig Hamvas József, gymn. tanár költeményt és Osztermann Ernő, VIII. gymn. tanuló búcsúztatót. Alig-alig enyhült a Collegium mély gyásza ezen jeles tanára felett, ki mint a Collegium egyik pártfogója is halhatatlan emléket biztosított magának, 3000 kötetnyi értékes könyvtárát és 6500 frtra becsült éremgyűjteményét a Collegiumnak hagyván, máris új veszteség, új gyász érte a Collegiumot a törekvő, igen rövid idő óta «szabadságolt tanár», Hazslinszky Tamás halálával. Hazslinszky Tamás, kinek emlékezetét szintén fentebb örökítettünk meg, 1895. decz. 22-dikén halt meg és decz. 24-dikén temettetett el. Ravatala felett, a Collegium előtt, Hörk József coll igazgató, sírjánál az ifjúság nevében Hartmann Samu, VIII. gymn. oszt. tanuló beszélt. A karácsony tehát szomorúan, karácsony-esti temetéssel kezdődött! Ám a jubiláris újév már előrevetette örömsugarait! Pár nappal újév előtt megjött a coll. főgymnasiumi tanárok állami nyugdíja, s 1896. jan. 1-seje azzal köszöntött be, hogy a Minister a Collegium érdemes tanárának, gyakran volt igazgatójának, a tudós Hazslinszky Frigyesnek nyugdíját 1600 írttal kiutalványozta. Ez annál örvendetesebb volt, mert közben a kerületi nyugdíj-intézet ügyei zavarodtak meg. De hát a jubiláris év örömmel köszöntött be, hogy örömünnepek előkészítésében s megünneplésében folyjék.
