Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
12 fényes sorozata, — — ma, midőn a legdicsőbb magyar király nyitja meg az ezredéves országos kiállítást, — — már ma látom a minden ízében, tagjában magyarrá lett fővárosban, a Gellért-hegy tetején a magyar Pantheont, — a magyar Walhallát; — látom mint sürög, mint forog ős Buda fényes várlakában az ott lakó magyar király s a magyar méltóságok udvari személyzete, udvara; — — látom a mint a dicső Habsburg dicskoszorúzta, — győztes, — daliás alakja, — feltűnik a fényes magyar trónon, •—• körülötte a nagy magyar nemzet boldog képviselői; — látom a több milliónyi lakossal biró fő- és székváros fényes kereskedelmi múzeumait, iparcsarnokait; — karcsú, díszes tornyait, — fenséges dómjait;-------a tudományos intézetek nagyszerű palotáit; —--------a közle kedés új eszközeit! . . . Hallom a magyar dalt, a mint vígan zeng az egykor oláh lakta vidékről; -- hallom a magyar zenét, mely kiszorította a Kárpát tövén az oláh sípot, a tót danát; — hallom, hogy az «egykori szászföld» lakói is megmagyarosodtak .... Látom a sok-sok milliónyi magyarság elterjedésének graphikus rajzát, mint terjed az egész a Balkánig, — az Adriai tengerig! Dagadoz kebelem: hegyen, — ormon, — város piaczán, — falu közepén a magyar történet, — közélet, — a magyar tudomány, —■ a magyar művészet, -— a magyar ipar, — a magyar kereskedelem — nagyságainak szobrai díszlenek ! . . . Monumentális épületeik a felhőknek szolgálnak nyugovó-helyül!---------L átom a magyar villámekét, s a virágzó gazdaság mindenféle új eszközét, — a gazdagon fizető magyar föld, — magyar gazdájának úri, kényelmes élete biztosítóit! . . . Oh látom! . . . látom! . . . —- Álom talán ?---------— Álom lesz, ha meg nem teszszük, a mire köteleztük magunkat és való, tény lesz, ha eltávolítjuk, a mi bajt hozott reánk: a restséget, az elfogultságot, — a bizalmatlanságot, — a visszavonást és megtartjuk, a mi eddig megtartott minket: az ősi erkölcsi tisztaságot, a becsületet, a józan észt és a — honszeretetet! — És akkor: «Él magyar! Áll Buda még!» — — És «Hol sírjaink domborulnak, Utódaink leborulnak És áldó imádság mellett Emlegetik neveinket!» Úgy legyen M! — —- — Éljen a Haza! Éljen a Király!
