Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
Csodák csodája volt hited A sírba vesztő lét egén, S a szent jogok küzdelminek Kifent vasunk: győztes remény. A zord erőre támadó Magyar szivet tüzelte hév Nem volt elég kirótt adó... Dicső múltunk egy ezredév! Ha nem szállt búnak árnya rád, Csak fény mosolyga szerteszét: Egész világ mint jó barát Versengve adta félkezét, Másikkal meg reád dobá Igaztalan, sújtó kövét, S szívünk vérzett belé soká... Dicső múltunk egy ezredév! Mit ész világa s hit fakaszt: Tudás, erény volt mindenünk. Szivünk ezekben lelt vigaszt S tebenned Alma-materünk. S ki sötét kornak fényt adott: Rákóczy fennkölt szellemét Csodáltuk mint letűnt napot... Dicső múltunk egy ezredév! A vén idő szép álmai: Ez ős falak, szent csarnokok, Eperjes! Téged áldani Fülembe zengnek századok. Te fény- s borúból szőtt rege, Hegy-völgytől ékes felvidék, Megáldott Isten őrszeme ... Dicső múltunk egy ezredév! És járt idő könyörtelen, Midőn megástad zordonul, Megástad sírod’, nemzetem, A durva önkény átkául. Merevvé tett a fájdalom, A halálkínt átszenvedéd, Ez árny, e kép mély gyászba von ... Dicső múltunk egy ezredév! De hosszú éjre nap derül!... Szabad hazában hű magyart, Az égi eszme őréül Az Isten karja áldva tart. S a révpart sincs oly messze már, Kikötsz, de ismét útra mégy, Mely újabb győzelemre vár: Dicső jövőnk !... Új ezredév! ÜNNEPI BESZÉD. Tartotta Hörk József, coll. igazgató. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! «Megérte ezt az évet is . . . Megérte a magyar haza ...» A vészes égen . . . sokszor elborult, — de hála Istennek! — ma fennen ragyog a csillaga ! Ezer év! . . . Mi végtelen idő . . . «A képzelet gyors röptű sas — elfárad mégis, mire odaér !» . . . .. . Látom éber Almos tanácsát! . .. Ott ül! . . . O szól: Hazát szerezzetek ! . . . Látom daliás Árpád rohamát! . . . Őseinké volt, — miénknek kell lennie — e drága hazának; — a négy folyam s három hegy közének! . . . . . . Látom a gondos István szent alakját! Megszereztük, rendezzük be e szép hazát! . . .
