Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1894
2 nek hatalma, hadjárata, míg őt 1645. tavaszán a szultán a svédekkel való szövetkezéstől el nem tiltotta,1 oly tanácsossá tette azon ifjakra nézve, a kik különben rendszerint felkeresték a külföldi egyetemeket, az itthonmaradást, hogy azok közül, ezen években, csak elvétve találunk egyet-kettőt a külföldi egyetemeken.2 Mivel azonban a felsőbb tanulmányok elvégzése, különösen a leendő papokra nézve, — már csak az ellenfél ekkor kiválóan képzett papságára való tekintetből is — nélkülözhetlenül szükséges volt és mivel különösen a felvidéken és nevezetesen Eperjesen, tekintettel a számos szepesi és még inkább a nagyszámú sárosi és zempléni ev. egyházakra, a leendő papok, tanárok és tanítók kiképzéséről okvetetlenül gondoskodni kellett ;3 — mint láttuk, az eperjesi «illustre Gymnasium»-má fejlett iskolában úgy segítettek a bajon, hogy a kiváló tanárokból lett papok, lelkészek, képezték ki a leendő papi és tanítói nemzedéket. Ennek megvolt azután a maga következménye. Az t. L, hogy a felsőbb s a legmagasabb osztályokban oly nagyszámú ifjúság gyülekezett össze s a tanítás is oly magasabb színvonalra emelkedett, hogy egyrészt szűk lett az iskola helyisége, másrészt meg magasabb igényekkel lépett fel az iskolát fenntartó város az alkalmazott tanárokkal szemben. A helyiség bajaival küzdenie kellett a Rectoroknak, Mag. Dürner Sámueltől kezdve Mag. Bayer Jánosig, sőt — a mint láttuk — ezek egyikének, Horváth Andrásnak, a ki a nagy tömeggel alig-alig bírt boldogulni, sok bajt okozott s végre is a Mag. Bayer János által neki éppen ezen okból szerzett kellemetlenségek folytán lemondani volt kénytelen; a magasabb színvonalra emelkedett tanítás pedig végzetteljessé lett Büringer Jánosra, a ki nem bírván lépést tartani a magas fokú tanítással, kénytelen volt eltávozni. Belső és külső kényszerítő okok voltak tehát azok, melyek megérlelték azt a gondolatot, hogy az eperjesi iskola csak úgy felelhet meg a sürgető szükségnek, ha mind belsőleg főiskolai rangra emeltetik, mind pedig külsőleg oly épületben helyeztetik el, a mely a nagyszámú ifjúságnak befogadására elegendő lesz. Ilyen körülmények között villant fel több előkelő protestánsnak s nevezetesen Mag. Bayer János akkori Rectornak, a dicsvágyó férfiúnak, agyában azon gondolat, hogy —- ha már a felnőtt ifjúság úgy ide szokott Eperjesre, a magasabb osztályokba, a theologiának és philosophiának is hallgatására — és az eperjesi iskolából kiváló tanárai által már tényleg Lyceum lett: 1 Lásd: Horváth Mihály: «A magyarok története». 3 Lásd többek közt: «Magyarországi tanulók a külföldön.» I. Szerkeszti dr. Ábel Jenő. Összeállította Mokos Gyula. Budapest, 1890. 16., 17. lap. V. ö. Haan Lajos: «Jena Hungarica». Gyuláé, 1858. 12. lap : «Protocollum immatriculatorum ab Anno 1615—1651 injuria temporum periit». 8 Mert hiszen csak magában Sárosban akkor 61 anya- és 56 leányegyház volt, a mihez járult a 3 sz. k. város : Eperjes, Bártfa és Kis-Szeben 7 anyaegyházzal, 11 r. lelkészszel ; Zemplén 21 anya- és 28 leányegyházzal és a 8 gymnasium, u. m. : az eperjesi, bártfai, kis-szebeni és a berzeviczei, nagysárosi, héthársi, hanusfalvi és a varannói. (Lásd: Hörk József: «A sáros-zempléni ev. esperesség története (Monographia)». Kassa, 1885. 32. s köv. lap.)
