Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893

4

emberek kitűnő művészekké képezték ki magukat abban, hogy a családok egy-két gyermeknél többel ne bírjanak. Nagyobb bűn ez, mint a gyermek kitevése, mert a szülés megelőzésénél sohasem érvényesülhet a természeti indulat ereje, a mely a szülőt számtalanszor fogja megakadályozni abban, hogy eleven gyermekét magától elszakítva, a halál karjaiba dobja.

E szomorú népéleti jelenség tanyát üt már minálunk is. Vannak egész járások, a hol a családban a harmadik gyermek csak akkor lát napvilágot, ha az első kettő közül egy elhal. (A Nemzet- gazdasági Szemle 1892-iki évfolyamának 261. 1.) A kétgyermek- rendszer Magyarországon semmi tekintetben sem Isten áldása • kell tehát, hogy kétszeresen megdöbbentsen bennünket a gyilkoló művészet által meghonosított azon új erkölcs, a mely szerint mindazon asszonyok női becsülete, a kik e szokás ellen vétenek, a többiek szemében csorbát szenved.

Nehogy e visszás felfogások, a melyek az emberiség tengerében csupán szórványos kőszirtek gyanánt jelentkeznek, az éhező egész- és félkegyelműeket nyugtalanítsák; sietünk jelezni, hogy az emberek nagy többségének szellemi élete, érzelmi világa, műveltsége hű és kezes alattvalója a föld két — az ellenállhatatlanságig erős — hatalmasságának: a vallás és a tudománynak, már pedig e két hatalmasság — bár útjaik nagyon is szétágaznak — a szegények megvédelmezése, a jótékonysági szellem ébresztgetése és fenntartása végett állandó szövetségben van egymással.

Röviden kifejezve, az, a mit a keresztény vallás tárgyunkat érdeklőén tanít és hirdet, e két szóba foglalható: küzdj és könyörülj ! Könyörülni tartozunk, mert az emberiség a keresztény vallás elveihez képest egy nagy egészet, egy nagy családot alkot; ki-ki e nagy családnak egy tagja, egy hozzátartozója, egy ■— egyenlő erkölcsi rendeltetéssel biró -— testvér, kinek szent kötelessége testvérét szeretni, segíteni. Következik ebből az, hogy «a teve köny- nyebben megy keresztül a tű fokán, mint a hogyan egy gazdag a mennyországba bejuthat!»

De aztán a jó keresztények körében nem is lesz nehéz a jótékonyság gyakorlata. Illik tudni, hogy a keresztény vallás — ellenmondásban a rómaiakkal, kik azt tartották, hogy «pigrum et iners videtur, sudore adquirere, quod possis sanguine parare», ellenmondásban a görögökkel is, főleg Solonnal, ki eszményi államából az iparűzőket, a kikkel nem érdemes foglalkozni, egyenesen kirekeszti s együttélésök rendjét: a népgazdaságot a sertések államának nevezi