Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1893
11 batosan meghatározott — hivatali teendőik elmulasztásáért, illetve a közsegély megtagadásáért, ha az elutasított szegény éhhalállal múlt ki és ha a tisztviselők által a megtagadás oka ki nem mutatható, büntetőjogi úton is felelnek, maga szerint értetődvén, hogy az állandó javadalmazással eltétott hivatalok viselői hivatalukat és az abból folyó jogaikat elvesztik. S minél erősebben van az éhhalál a szegény nyomában, ez annál könnyebben juthat be a vár falai közé, mert a nyomor-állapotnak rendkívüli, az egészséget vagy az életet helyrehozhatlan kárral fenyegető s halasztást nem tűrő eseteiben (sudden and urgent necessi ty) olyan hivatalnokok (mint a Master of the Workhouse, az Overseer és a Relieving Officer) is tartoznak elrendelni a közsegélyt, illetve a szegényt a dologházba (Workhouse) felvenni, a kik a dolgok rendes menete mellett ilyen hatalommal nincsenek felruházva, és tartoznak mindezt azonnal teljesíteni, mert ezen kivételes esetekben a szegény vagyoni és személyi viszonyaink kiderítésére irányuló tárgyalás, mely rendes körülmények között a közsegély elrendelését megelőzi, csak a veszély elhárítása utáni időben megy végbe. A kivételes közsegély- utalványozásról még csak azt jegyezzük meg, hogy a kivételes jogkörű, fentebb felsorolt tisztviselőket érheti a legnagyobb mértékű büntetés hivatali kötelességeik megszegéséért és hogy hivatalaikat a nép legkönnyebben találhatja fel. A szegényápolás rendszerint intézeti, és 1834-ig összes ágai a «Workhouse»-ban összepontosultak. A jelen század 40-es éveiben megindult fejlődés azonban a szegények egyes osztályai felett uralkodó különleges (a gyermekeket illetőleg a nevelési, a betegeket illetőleg a gyógykezelési) szempontnak méltathatása és kielégítése végett annak szükségességét tolta előtérbe, hogy a szegények ezen osztályai különleges intézetekben nyerjenek ápolást. így jöttek létre elébb a szegény gyermekeket különleg nevelő, később pedig a szegény betegeket ugyancsak különleg ápoló intézetek, egészen különállóan a Workhouse-tól, melynek beteg- és gyermek-népét most már nagy arányokban szívják fel magukba. Angol politikusok úgy vélekednek, miszerint a Workhouse intézményében kínálkozik a legjobb és leghatályosabb eszköz a szegényügyi rendészet elé tolódó azon főczél megvalósítására, hogy az életfentartás nélkülözhetlen javaiban valóban szükséget látó szegények közül egyetlen-egytől sem legyen megvonva a kielégítő mértékű közsegély egyrészt, és hogy másrészt a közsegítség csakis ilyen szegényeket támogasson és pedig oly módon, mely a szegény2*
