Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1892
24 zással kellene és lehetne csak megmagyarázni. A mi a beszédekben, különösen az athéniek és melosiak beszédében (V. k.) az istenek hatásáról és működéséről van mondva, az csak a beszélők nézete, nem Thukydideséi, a mi főkép abból bizonyos, hogy az egyes beszédekben korának majdnem minden vallási és bölcsészeti álláspontja képviselve van. A ki tehát csak e beszédekből ítéli meg Thukydides vallásos világnézetét, az vagy megoldhatatlan ellenmondásokba keveredik, vagy pedig elvtelen sophistának kénytelen őt kinyilatkoztatni. A népvallás iránti mérséklete és tisztelete azomban nem megy annyira, hogy határozottan szembe ne szálljon mindama túlzásokkal és kinövésekkel, melyek minden tudományos és különösen történetkutató törekvéseknek útjában állanak. Általában azt lehet mondani, hogy a népvallással szemben csak ott polemikus, hol ez a tudomány fejlődését megakadályozza. Érdekes és rá nézve nagymértékben jellemző a jóslatok és jóshelyekkel szemben elfoglalt álláspontja. Ismeretes, hogy ezeknek a görög nép vallásos és politikai életére rendkívül nagy volt a hatásuk. Ha a görög jóslatok értékét modern szempontból akarnék felfogni, kétségtelenül azt kellene mondanunk, hogy azok Görögország politikai fejlődését hol gátolták, hol meg elősegítették; hogy továbbá azokat, kik rájuk hallgattak, épp annyiszor döntötték romlásba, mint a hányszor győzelemre és diadalra segítették. Sok jós- mondás kudarczot vallott, mivel rendesen kétértelmű tartalmukat a legszellemesebb magyarázat sem illeszthette a körülményekbe. Egészen modern szempontból ítéli meg őket Thukydides is. Hogy a jósnő, ki éppen olyan ember, mint bárki más, nem tekinthet a jövőbe és hogy némely jóslat egész véletlenül teljesült, nagyon jól tudta Thukydides. Azért a legtöbb jóslatot egyszerűen megemlíti, a nélkül, hogy megjegyzésekkel kisérné, vagy magyarázatot fűzne hozzájuk. A népvallás iránt táplált tisztelete kiterjedt a jóslatokra is, mint a melyek a népvallás nagy részét képezték. Legkevésbbé sem akarta őket a politikai életből kizárni; mert nem tehette volna a nélkül, hogy egész Görögország népvallását és a vallás összes rendszerét fel ne forgassa. Ezért a beteljesedett jóslatokat különös nyomatékkai emeli ki. Még azt is megengedi, hogy csak azok tudták előre a peloponnesosi háború tartamát, kik hittek a jóslatokban : «Ha még a jóslatokra is hajlandók vagyunk hallgatni, akkor meg kell adnunk, hogy a jóslat, ha másban nem is, de ebben eltalálta az igazat. Én ugyanis emlékszem, hogy mindjárt a háború kitörésétől kezdve állandóan az a jósmondat járt szájról-szájra,
