Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
53 melyet természetes vagy naiv humornak nevezhetünk. Ez az absolut derültségnek álláspontja, határtalan derültség, mely semmi által sem korlátol tátik, nem zavartatik; az absolut vidámság hangulata ez, az a hangulat, melyben Shakespeare-nek Henrik herczegje azt mondja: Ma minden humorra képes vagyok. Ez a humor a szabadság érzetén alapúi, mely állapotnak különösen az ifjúság örvend, mert gondoktól szabad: ennek az állapotnak köszöni létét bizonyos életkorban a diák-humor is. A diák-élet sziilé ezt a természetes humort. A korosabbaknál ezt a humort csak rendkívüli körülmények közt találjuk, mert az előhaladott kornak állandóbb kísérői a gond s a különféle tekintetek, melyek a szabadság érzetét elfojtják s a függés érzetét növelik. A természetes humor egészen illetlenné is válhatik, mert ment mindentől, a mi korlátozhatná, nem ismer törvényt, szokást, jó erkölcsöt. Innen az a kedélyhangulat, melyben mindent, a mi értelmes, eszes, magunkról lerázunk és esztelenséget, hóbortosságot követünk el. Ezt a humort fejezik ki Goethe diákjai az Auerbach pinczéjében: Ez az élet a gyöngyélet, Valóságos disznó-élet! A humor e fokán minden törekvés csak az érzéki élvezetre irányul. Es ha ez állapot állandó, akkor valamennyi más érdek általa háttérbe szoríttatik és elnyomatik. Ezt az állapotot személyesíti Shakespeare-nek Falstaff-ja, a potrohos, örökké víg korcsmahős, ez a humoristikus semmirekellő, a ki jól ismeri ugyan gyengeségeit, de javulni nem akar, mert mint maga mondja: Ha Ádám az ártatlanság állapotában bukott, miért javuljon a szegény ember a bún napjaiban? Ugyanebből az életkedvből és élvvágyból ered az ő eszejárása, mikor Henrik herezeg1 őt a csatába erőlteti. Ez természetesen nem tetszlietik neki és azért a herczeg szavaira: „Ej! hisz te is adós vagy egy halállal“ — következőleg monologizál: „De az idő még nem jött el s nem akarnám lefizetni adósságomat a határnap előtt. Miért legyek oly előzékeny az iránt, a ki még fel sem szólított! Ügy A7an. mit sem tesz: a becsület sarkal engem előre. De hát ha a becsület halálra sarkid, midőn előnyomulok ? Nos akkor? Kipótolhat a becsület egy lábat? Nem. Vagy egy kart? Nem. Tehát a becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület ? Egy szó. Mi a becsületszó ? Levegő. Tiszta számvetés. Ki bir azzal? A ki a múlt szerdán meghalt. Érzi ő azt?
