Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
38 a trágárság csak azért volna, hogy érzéki vágyakat, szenvedélyeket keltsen, akkor utálatos és aesthetikai jogosultsága nincs. A kétértelműség akkor megszűnt és keletkezett csúf egyértelműség helyette. Azonban a trágárságnak is van aesthetikai jogosultsága. Mert a komikus képzet meg akarja világítani a tárgyakat; a karikatúrában megvilágítja a rútat és azért joga van az emberi természet zugaiba is fényt vetni és a köznapit, az erkölcsileg piszkosat komikus világításba helyezni. A mily jogosultsággal bir a dráma terén a bohózat és szennyesség, ép oly jogosultsága van a trágárságnak az élez terén. Aristophanes és Shakespeare megmutatták, mikép lehet a trágárságot felhasználni, a mi rájuk nézve nélkülözhetetlen volt. Ha meg akarjuk tudni, mily jelentősége van a trágárságnak a drámában, csak Shakespearet kell kezünkbe vennünk; hogy csak egyet említsek, egy beszélgetés Hamlet és Ophelia között, vagy egy scena Falstaff és a korcsmárosné között megmutatják, mikép bánik Shakespeare a trágársággal. Általában nála számtalan oly élezet és trágárságot találunk, melyeket az ő korában mindenki természetesnek talált, de nem megiitköztetőnek. Hasonlókat találunk Csokonaynál is, különösen Dorottya czímű komikus eposzában, milyeneket ma semmiféle művelt társaságban nem volna tanácsos mondani; de az ő koruk tűrte, sőt követelte azokat. Bohtz azt mondja: „Az ily téren mozg’ó elmésség csak akkor nem fogja a finomabb erkölcsi érzést sérteni, ha mindez derült látszatban mozog. Legtöbbet tehet itt az előadó komikus, kinek feladata lesz lelkesedése által a csupán anyagias életet a tiszta képzelet játékában elenyésztetni. Ily esetekben a szemlélő érzéke nem lesz elnyomva a közszerű által, sőt inkább képzelete azon spherába emeltetik, hol csupán az élez felvillanásában gyönyörködhetik.“ 3. Láttuk, hogy az élez első fokán a hang, második fokán a szó szerepel az élez eszközéül. Most áttérhetünk az élez legmagasabb ■ fokához. Az élez legmagasabb fokán a szó külsejéről a szó belsejébe, tartalmába hatoltunk. Itt tehát a szó értelmén épül fel az élez, melyet azért értelmi vagy gondolati éleznek vagy gondolatjálék7iak nevezünk, s melynek ismét számos és érdekesnél érdekesebb fajai vannak. Mint a szó-élcznél láttuk, hogy az élez a szó értelmén, illetőleg annak kétértelműségén alapul, úgy az értelmi éleznél is valami hasonlót találunk. Az értelmi élezben két tényező kerül ■
