Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
37 minél nagyobb tudós hírében áll, vagy minél tudósabbnak képzeli és színleli magát. A szójátéknak oly nemét is ismerjük, melyben a szó nem egy jelentése szerint veendő, hanem majd valódi, majd pedig alkalmazott jelentése szerint. Ezen két értelem aztán úgy aránylik egymáshoz, mint a burok a maghoz, a külső a belsőhöz, a nyilvános a rejtetthez. Itt az egyik jelentés csak arra való, hogy hangoztassuk, míg a másikat valósággal kell érteni. Ha a szó jelentéseinek ily egyenlőtlen sőt ellentétes értéke van, akkor a szó szoros értelemben vett kétértelműség keletkezik, pl. a túlságosan tömör sürgönynyelvnél. Példa rá a következő: Holnap minden disznó a vasúton. Ön is. Előbb jönnék, de személyvonat nem visz ökröket. Marha drágább, vigyázzon. Ha ökörre van szüksége, gondoljon rám! A kétértelműség leginkább használatos és elterjedt, ha erkölcsiséget, szemérmet, különösen nemi viszonyokat akarunk komikusán megvilágítani: akkor az élez trágárságnak, lepcseségnek neveztetik. Mi tehát a trágárság és van-e aesthetikai joga? A trágárság’, mondja Greguss, „mindent a nyers érzékiség szempontjából ítél meg, nincs egyéb czélja, mint az érzéki vágyak kielégítése, kivált a nemi ösztöné .... Ellenvéglete az álszemérem, pruderia, hazudott szüzesség. Megfinomodik a trágárság a ledérségben . . . minden eszme, minden nemes gerjedelem, feláldozás, honszeretet, felebaráti szeretet, minden, a mi az emberek előtt szent, neki ráfogás, hitvány játékszer, merő eszköz az önzés, mint egyetlen indok czéljaira. Ellenvéglete a képmutatás, mint la Rochefoucauld szava után közmondássá lett: ez a bók, melyet a bűn tesz az erénynek, mert az erényt, az önzetlenséget, a szentséget liazudja, honnan ezt a nevet is veszi: álszentség vagy szenteskedés. Az álszemérmesség ugyanarra gondol, a mire a mosdatlan szájú trágár, az álszent ugyanúgy vélekedik, mint a ledér, csakhogy mind a kettő az ellenkezőt akarja elhitetni. Míg a trágárság és ledérség őszinte, az álszemérmes és képmutató tettető, álnok, hazug ... A ledérnek nincsenek egészséges meggyőződései s ez oka, hogy általában a meggyőződésnek hiányát is ledérség nevével jelölik ... A trágárság és ledérség őszintesége a cynismus, az erkölcsi piszkosság, melvnek mintegy jelképe, természeti tükre, az érzéki piszkosság.“ Igen határozottan mondhatjuk meg, hol szűnik meg a trágárság aesthetikai jogosultsága. Az aesthetikai jogosultság a szabadságon alapul; hol a szabadság megszűnik, ott megszűnik az élez joga is. A szabadság ott szűnik meg, hol a szenvedélyek kezdődnek. Ha
