Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890

mythologia szerint. Ezért mondja Heine, hogy Ariadnénak vörös orra van. — Ide tartoznak a szórejtvények is, milyen pl. Mikor megy a nyűi a hegynek ? Mikor nyársra húzzák. — Milyen kő van legtöbb a vizben ? Vizes kő. — stb.

Látjuk, hogy a szójáték a szavak kétértelműségén alapul. Ez vonatkozik azon tévedésre is, mely rendesen véletlenül történik, pl. idegen szavakkal, melyek értelmének használatával nem vagyunk tisztában, vagy melyeket hibásan fordítunk. Ez történik, ha valamely idegen szót akarunk mondani, de helyette mást, hasonló hangzásút, azonban gyakran más értelműt mondunk, mi természetesen komikus hatással van. Pl. Heine elmeséli, hogy egy társaságban valaki azt mondotta: én praktikus vagyok, öu diaretikus (theore- tikus helyett) és így ön az én antipodexem (antipode helyett). Igen gyakran találunk ily élczet fordításoknál is, mikor a hamis értelem a szavak meg nem értéséből kerül ki, és tiszta ostobaságot kapunk. Pl. Medio tutissimo ibis, — igy fordítva: Ibis legbiztosabban a közepében van. — Ismeretes a következő fordítás: est modus in rebus, t. i. minden rebusznak van módja. — Vagy: Ex omnibus aliquid, ex toto nihil, ekkép fordítva: mindenkiből lesz valami, csak a tótból semmi. — Vagy: Inter duo mala minus eligendum, így fordítva: két Máli közül a kisebbik elegendő. — Vagy: Solamen est miseris socios habuisse malorum. — Ha a szalámihoz a szegénynek még társai is vannak — malőr!

A mi a kétértelműséget és a szavak hibás kiejtését illeti, ez az éleznek az a tere, melyen mintegy lesben áll és várja a prédáját. A nevetség fokozódik, ha a kiejtés folytán maga a személy komikus világításba lép. Pl. Valaki azt mondja egy fiatal tanárról, hogy „ez jó aquiratio“ (aquisitio) az intézet számára; és a kinek mondotta, az azonnal kér és kap tőle irónt, hogy ezt az új szép szót felírhassa és megörökíthesse, természetesen mindenki előtt hangoztatván az „aquiratiot“. Fischer Kuno említést tesz egy iskolai igazgatóról, kinek rossz szokása volt tévedést tévedésre halmozni; így egyebek közt egy iskolai programúiban azt mondotta, hogy a tandíj ezentúl félévenként negyedévi részletekben fizetendő ; egyik iratában a tornázásról azt mondja, hogy a tornázás a test képzése, s általánosan ismeretes, hogy a test a léleknek legnemesebb része, azonkívül nagyon fontos tantárgy a testgyakorlat, mert alkalmat szolgáltat a tanítónak, hogy tanítványait más oldalról is megismerje. Hasonló tévedéseket igen tudományos könyvekben is találhatunk, melyek tudós szerzőjüket annál komikusabb színben tüntetik fel,

36

i