Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890

felhasználta Heine Platen ellen, kit méltatlanül maró gúnyjáuak tárgyává tett. Platen szatírát írt Heinere; erre Heine azt felelte, hogy ezen szatíra bizonyára kevésbbé harapós lett volna, ha költőjének több harap ni valója lett volna. A legszebb e fajta példákat a francziáknál lehet találni, kiválóbbak a következők: XV. Lajos franczia király udvarában élt egy férfi, kiről mindenki tudta, hogy mindenkire tud élczet mondani. A király kiváncsi lett s követelte, hogy ő reá is csináljon élczet; de az vonakodott, s midőn a király ► őt kényszerítette, azt felelte neki: „Le roi n’est pás sujet.“ —.Ez

kétértelműség, mert sujet annyi mint tárgy és alattvaló. Egy másik példa: III. Napóleonnak első uralkodói tette az volt, hogy az Orleans- család jószágait elkobozta. Erre keletkezett ezen élez: „Ce le premier vol de l'aigle.“ — Ez is, még pedig igen csípős kétértelműség, a vol szó rablást és szárnyalást is jelent. Epiphanias azokat a kis-ázsiai keresztyéneket, kik a logos-ról szóló tant nem fogadták el, alogoxoknak nevezte; de alogos jelentése a logos-tant el nem fogadó és — esztelen.

b) Továbbá vannak esetek, hogy a szó ki sem mondatik, hanem csak odag’ondolandó. Ismeretes Heine-tól eredő jrélda, a ki egy alkalommal egy társaságban elkülönítve társalgóit; ekkor Rothschild lépett be a terembe, mire a jelenlevők legmélyebb tiszteletüknek adtak kifejezést. Erre Heineliez fordulva, azt mondá társa: nézze csak, mikép imádja a mi századunk az arany-borjüt. Heine csak annyit mondott erre: oh, ez már idősebb! — A legjobb e fajta példa a következő: Memoria emlékezetet és megemlékezést jelent, judicium pedig ítélőtehetséget és ítéletet. Képzelhetünk valakit, talán philologust, kinek rendkívüli emlékezőtehetsége, de gyenge ítélőtehetsége van; rá vonatkozólag igen élezés sír-felirat lesz: Hic vir beatae memoriae exspectat judicium, mi annyit jelenthet, mint: itt egy boldogemlékezetű férfi várja az ítéletnapját, vagy: itt egy jó emlékezőtehetségű férfi várja az ítélőtehetséget.

c) A harmadik fokon oly szójátékok állanak, melyek az élczet nem az egyes szavakba, hanem egész szólásokba burkolják, ha t. i. az egész szólásmód kétértelmű. Pl. () nem találta fel a puskaport. Ez kétértelmű; lehet szószerint is, de rendesen átvitt értelemben kell venni, s akkor azt jelenti, hogy az illető egy kicsit ostoba. A görög mythologia e tekintetben igen háladatos tér, mert az istenek nevei kettős jelentésűek. Pl. Bacchus a bor istenét és magát a bort jelenti; innen a szóélez: Baccliussal való egybekelés. Mikor Theseus Ariadnét Naxus szigetén hagyta, Baccliussal egybekelt a

35