Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
32 élez, pl. ha azt az ítéletet következőképen fejezzük ki: Az igazságtól való félelem a szellemi korlátoltságnak a jelleme, és azért természetes, hogy az igazság a szellemileg korlátolt embereknek kellemetlen. — Ez élczliez hasonló az, mely nem régen Bécsben keletkezett. A Ringstrasse-n ökörcsordát hajtottak s a császári várlak nyitott udvarába egy ökör futott be. Az élez azonnal elkészült: Ez az első ökör, mely protectio nélkül az udvarba jutott. Egész Bécs nevetett a sikerült élezen, s a király sem tehetett egyebet, minthogy mosolyogjon, mikor nevető környezetétől meghallotta az élezet Egy más példában meg akarj uk mutatni, mikép keletkezik az élez. Az a kérdés fejtendő meg, mi a tapasztalat? Itt természetesen nem tudományos tapasztalatról lehet szó, hanem csak közönséges élettapasztalatról. Egészen világos, hogyha a tapasztalatnak gyümölcsözőnek kell lennie, mindenkinek át kell mennie a kiábrándulások hosszú során, mert még mindig igaza van a közmondásnak, hogy saját kárán okul az ember. De ebben a kifejezésben már benne van az élez csirája. Mert ha a kár árán okulunk, akkor használ a kár, tehát haszon. Ha az ellentétet ekkép szemlélhetjük, látjuk mikép keletkezik az élez; és ha most a tapasztalásra vonatkozó egész elmélkedést egy szóba foglaljuk, akkor a tapasztalat meghatározása élezezé lesz, de csak úgy, ha a szót nem keresem, hanem az magától kínálkozik. És így erre a kérdésre: mi a tapasztalat? azt felelem: a tapasztalat az, ha azt tapasztalom, a mit tapasztalni nem óhajtok. Egy másik példa, mely párját ritkítja, a következő. Kérdés, mi a féltékenység (Eifersucht)? Erre oly feleletet adhatunk, mely tökéletesen helyes s mégis távol áll az élcztől; pl. így: a féltékenység oly kedélyállapot, mely magának szenvedést okoz; vagy: a féltékenység a legkínzóbb érzelmeket keresi, melyek az ember kedélyét marczangolják; vagy: a féltékenység azokat a képzeteket szereti, melyek legtöbb fájdalmat okoznak. Ha mindezeket a meghatározásokat és körülírásokat egyetlen egy szóba tömörítjíik, megkapjuk az élezet, s ezt tette Schleiermacher híres német theologiis. Egy alkalommal víg társaságban véletlenül valaki azt a kérdést tette fel: mi a féltékenység? Mindenki megmondotta véleményét, csak Schleiermacher hallgatott; felkéretvén, hogy ő is mondja meg véleményét, azt mondá: „nekem úgy látszik, hogy: Die Eifersucht ist eine Leidenschaft, die mit Eifer sucht, was Leiden schafft“. Ennél találóbban senki sem jellemezte a féltékenységet.
