Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1890
kém ugyan rosszul kezdődik. “ — Egy másik czigány gorombás- kodott a hóhérral, aztán kijelentette, hogy azt se bánja, ha fél nem akasztja. — Keller Náczi gyilkos arra kérte a hóhért, hogy ne bántsa a nyakát, mert ott csiklandós. — Ide lehet számítani azt az elmésséget is,, mely az elnyomottságlioz hasonló körülményekből, a szegénységből származik, mert hiszen az ilyennek sincsen semmi veszteni valója — a szabad szóért. Példa rá a következő : Egy apró német fejedelemség egyik kis városkája határtalan szegénységéről lett híressé. A panaszok terjedtek s végtére a fejedelem udvarába is elhatottak; a fejedelem e szerencsétlen város meglátogatására határozta el magát, hogy személyesen győződjék meg a hírhedt szegénységről. A látogatás híre, természetesen, a kis városkába is elhatott; a lakosok díszes fogadásra készültek. De mennyire meg volt lepetve a fejedelem, midőn a várost lobogó-díszben és fényben találta. Tudakozódott is, mert a* kifejtett fényűzést nem egyeztethette össze a város híresztelt szegénységével. Tudakozódására a polgármester ekkép felelt: „Fenség, megtettünk mindent, a mivel tartoztunk, de viszont mindenért tartozunk, a mit tettünk.“ Ezek az élez játszó jelleméből vagy derültségből folyó következtetések. 2. A megvilágítás jelleméből vont következtetések. Mondottuk, hogy az élez egyszersmind megvilágító ítélet. Ennek az állításnak igazságát néhány példában akarjuk bemutatni és következtetéseket vonni. Mindenekelőtt szem előtt tartandó, hogy az élez oly ítélet, mely valamit megvilágít. Élez, mely semmit sem világít meg, nem élez. De amit meg akar világítani, az nem lehet általánosan ismert, mindennapi dolog, mert ez amúgy is eléggé világos, ismeretes. Tehát valami elrejtettet kell megvilágítania. Ekkép ismét az elrej- tettnek, az elburkoltnak, a homályosnak jellemét, mint az élez főkellékét ismerjük fel, mint már fentebb láttuk. Ennélfogva az éleznek sohasem szabad oly képzeteket egyesítenie, mélyek maguktól is ismeretesek s melyeknek kapcsolatát mindenki ismeri ; hanem oly képzeteket fog egyesíteni, a melyeknek egyesítésére eddig éppen senki nem gondolt. De továbbá a kéjjzetek összekapcsolási módját tekintve, azt találjuk, hogy az élez a képzetek összekapcsolásában sem halad lassan, óvatosan, egyik középtagról a másikra, mert így sem lehetne szó élczről : hanem egyszerre, rögtön, minden közbeeső képzet nélkül ugorva létesíti az összeköttetést, az egymástól legtávolabb eső tárgyakra ragadja a képzeletet és 30
