Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888

szerű, miért is egy régi bölcsész a legtragikusabb költőnek nevezi. (TQayLXiuraroq.)

Soplioclesről és Euripidesről említendő még az is, bogy a színpadi technikát, a jelenetezést és díszítést tökéletesítették. Sophocles vitte be a harmadik személyt (rp<.r«/wrtcm;s) actor tertianum partium a színpadra, mi által a párbeszédnek (Sudiyouca) több színt, mozgást és életet kölcsönzött.

Enripidesnél a karének a dráma cselekvényére úgyszólván mellékessé válik.

A comoedia, mely mint láttuk, szintén a Bacchus - cultusban gyökeredzik, valamivel későbben indult virágzásnak szintén Athénében. Leggenialisabb képviselője Aristophanes az 5. század vége felé, a legszellemesebb emberek egyike, a Gracziák e neveletlen kegyencze, mint Goethe nevezte. E rég'i comoedia alatt nem szabad azonban olyan modern vígjátékformát érteni. Mert nem magán- személyeket és magánviszonyokat tett tréfa és nevetség tárgyává, hanem országos embereket és országos dolgokat, a dionysosi ünnepek mámorát ugyancsak kiaknázva és a tréfát szabadjára bocsátva, nyers módon túlozva és torzítva, illemet sértve, sem istent, sem embert nem respectálva. Finomabb lélektani észleletet, részletes jellemfestést azonban hiába keresnénk nála. Szerkezetét, drámai szabását illetőleg e régi comoedia egészen a tragoedia nyomdokaiba lépett, vallási eredetéhez híven a zene és táncz kíséretében előadott karénekeket épúgy megtartva, mint ez. Az a vígjáték, mely, mint a mai, szerelmi intrignákon fordul meg és az élet általános balgaságait ostorozza, a görögöknél csak később fejlett ki, midőn a megváltozott politikai viszonyokkal megszűnt, a szabad kritika, vagy modern szóval élve: a sajtószabadság.

Természetes, hogy a tragoedia és comoedia e nagyszerű lendületével a régi egyszerű színkörök csakhamar elégteleneknek bi- zonyúltak. Még a fiatal Aeschytos darabjait csak faállványokról («« l'xQia) nézték, 500 körül Kr. e., azonban a régi faszínkör összeomlott és akkor roppant költséggel új, óriás nagyságú kőszínház építéséhez fogtak. A nézőkör egymás felett emelkedő üléseivel az Akropolis sziklatömegébe épült bele, előtte pedig szilárd színpadi épületet emeltek. Idővel azután folyóton szépítették s tökéletesítették.*

* Val, Max. II. 4. crescente luxu tlieatra facta sunt. Primo lignea fuerunt et temporaria, que peractis ludis solverentur; postea ex lapido structa et mansura.