Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888
14 1. nqóloyoq azon jelenet, mely az első kardalt megelőzte; 2. inubóSiu a kardalok közötti részek; 3. l'^nSog az utolsó kardal utáni rész. A görög dráma tudvalevőleg a felvonásközöket nem ismeri, hanem, mint már említettem, karénekek képeznek itt-ott hosszabb szüneteket. S különösen itt látszik a kar magasztos hivatása. A színpadon történt dolgok hatással vannak a hallgatókra s megfelelő érzelmeket költenek fel leikök mélyén, majd megelégedést, örömet, reményt, majd bánatot, fájdalmas mély részvétet stb. S a mit így a hallgató szívében érez, a mi talán csak homályosan lappang benne, annak iparkodik a művészi öntudattal biró költő a karénekekben rhytmikus és lyrikus kifejezést adni. (£r tuecfet bér bitufeín ©efüí)íe ©eiuaít, bie int férjén ímtnberbar fcfjliejen (Schiller). A kar tehát nem folyt be a cselekvésbe, de mégis bizonyos viszonyban állott a szereplő személyekhez. Ha Horatius szerint, a kar nem is tett egyebet, mint azt, hogy a gonoszokat intette, a jókat pedig buzdította, ha a cselekvénybe nem is folyt be, hanem csak némi részvételt mutatott, ha Aristoteles szerint xijSevtiis- aunoay.Tog volt, mindazonáltal megjelenésével az egész cselekvénynek bizonyos nyilvánosságot, méltóságot és ünnepélyességet kölcsönzött. A kar tehát mintegy eszményi publikum, és azon érzelmeknek s gondolatoknak ad kifejezést, melyek a fejlődő cselekvénynek egyes mozzanatainál a nézőben támadnak. A kar nemcsak aesthetikai jelentőséggel birt, hanem politikailag is fontos vala. Benne látjuk mintegy a közvéleményt, az egész népet az ő istenfélő gondolko- , dásával, kívánságaival stb. kifejezve. A tragoediának lyrai része a rd xoor/.ór v. (raxomy.a) felosz- tatik megint: a) a nÚQoSog-ra, ez azon ének, melyet a kar a maóloyog utáni bevonulása alkalmával énekelt; b) a öTÚőifia-Yíi az éjm6e>át«-k közti kardalok. Az utolsó kardal egoítor-nak neveztetett. A ováóifxay- nak nagyon változatos metruma volt a nccgoSog valamint az s'^oSlov rendesen anapaestikus (yv—) sorokból állott; gyakran strophikus berendezéssel is birt. Az inst&oSiú-kba egyedénekek is voltak beszőve, melyeket vagy a karnak valamely tagja és egy színész váltakozva énekeltek (xóyyoi zz panaszénekek), vagy az egyes choreuták (chorus tagjai) váltakozva adtak elő (r« y.ouuariy.üy Az egyesek által előadott dalok uoviySiáy.-nak neveztettek.
