Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888

12

Ezen feljegyzések a szükséges magyarázatokkal ellátva és kibővítve nagy becsesei birtak az irodalomtörténetre nézve és iíit)r<b- xaXiat-nak neveztettek.

■ Aristoteles szerint a tragoedia egy komoly befejezett cselek- vénynek előadása szép és vonzó nyelven, azonban nem elbeszélés alakjában, hanem oly módon, hogy a cselekvény szemünk előtt működő személyek által utánoztatik. A cselekvénynek olyannak kell lenni, hogy lefolyása alatt a nézőben rokonszenvet, szánalmat és félelmet ébreszszen, de hogy egyszersmind ezen érzelmet tisztítsa és nemesítse, lígy hogy a cselekvény befejezésével minden szenvedélyek csillapulnak és teljes lelki nyugalom vonul a néző keblébe. A szenvedélyek és érzelmeknek megnyugtatását, Aristoteles *áít«()6<s-nak nevezi s ennek létrehozását tűzi ki a tra- sroedia feladatául.

o

A srörög1 trag-oedia megítélésénél általában soha sem szabad elfelejteni, hogy ez az isteni tiszteletből eredt és avval mindig összefüggött. Minden görög tragoedia felmutatja tehát az isteneknek mint az erkölcs és igazság őreinek hatalmát és uralkodását.

Oly személyeket tüntet fel, kik szenvedélyeiknek engedve, a meglevő világrend, a szokás, az erkölcsi törvény ellenére csele- kesznek és így nagy küzdelmekbe sodortatnak; de az istenek gyakran észrevétlenül oly fordulatot adnak a bonyodalmaknak, y.ciTubTQof)}, hogy az erkölcsi világrend zavartalanúl megmarad és az ember áhítattal kénytelen elismerni az isteneknek hatalmát.

Ebben áll a görög tragoedia fensége.

A katastrophé azonban korántsem mindig szerencsétlenséget s bukást hoz a küzdő hősre, mint némelvek hibásan vélik; a fordulat abban is állhat, hogy hosszú baj, tűrés és szerencsétlenség végre szerencsére és örömre változik át. p. Philoktét, Iphigenia.

Gyakran találkozunk azon hibás nézettel is, hogy az antik tragoediában a fatum, a kérlelhetetlen végzet az emberek sorsának intézője, a mely vétkest és ártatlant egyaránt sújt.

Ez éppenséggel ellenkezik az antik tragoedia lényegével, mely kiváltképen az erkölcsi törvénynek diadalát tünteti fel.

Igaz, hogy a görög tragoedia szeret oly tárgyakat feldolgozni, hol egész nem, családok és nemzedékek hosszú sora mintegy átokkal sújtva elvesznek, de mindezek vétkesek, és az átok csak abban áll, hogy szenvedélyeik erősebbek a józan megfontolás és a kegyességnél.

Ez okból nagy súly van fektetve az antik drámában a jellem