Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1888
modem dráma alakjainál a természet hűségre és a históriai hűségre van nagy súly fektetve, akkor a külső eszközök közötti külömbséget is megfogjuk érteni és indokoltnak fogjuk találni azt, a mi különösnek és természetellenesnek tűnt fel. A görög dráma a görög nemzet életének, szellemének, gondolkodásának és tevékenységének hű tűkre vala, de természetes az, hogy csak a művészet iránti forró lelkesedés, mely a görögöket jellemzi, tehette azzá. A görögök semmit sem tagadtak meg a művésztől. Mindent kiszolgáltak neki, hogy tetszése szerint alakítson. Kiszolgálták isteneiket, állami intézményeikéit, nyilvános és magán életüket, socialis viszonyaikat, sőt saját személyüket, csakhogy oly művet teremtsen a költő, mely Dyonisos istenhez méltó vala. A görögöket a színielőadásoknál nemcsak aesthetikai érdek vonzotta, hanem egyszersmind politikai tendenciákat és pártérdekeket is hoztak vele kapcsolatba és a comoedia költőjének politikai tekintetben sokkal nagyobb szólásszabadsága volt, mint a legjobb szónoknak. A szinház nem ritkán népgyűlések színhelyéül is szolgált. Cicero p. Flacco Cap. 7. apud Graecos theatra pro curia erant; in his enim de republica agebatur, conciones habebantur, de summa rerum deliberatur. ovvpfAcix. §• 5. p. 255. ed Lange. eyw S oiSa (áízV c ti Trooőavreg ibnv evavTiovafhu Tcag v[istIquiq S távoláig, /.in o'ti SíifioxociTÍag ovaijg ovx egri na^Miőla rr/.i)v év&áSe u;v roig utpoove- (jTttToig zaí utjSlv vitiov (poovTi'Zovrnv, ev Se D'eÚTQoj roig y.ouojSiSaa/.á'Loig. A színház maga bérbe volt adva, a bérlő (Jucmőivtjg vagy an/iréy.TiovJ az egyes helyiségek rendbentartásáról tartozott gondoskodni; azért kapta a belépti díjat a Sbmqixóv-t, melyet a látogatók fizettek. Egy közönséges helyért 2 obolost kellett fizetni. Demosthenes tieol breipávov §. 28. ev Tolv Svotv oßoXotv &eojQeiv. Miután az előadás 3 napot vett igénybe, e szerint az egész SeMQizőv egy drachmát tett ki. Hogy a szegények az ünnepélyen való részvéttől meg ne fosztassanak, a törvény értelmében az állam nekik a belépti díjat visszafizette. Ezen összeg az állam pénzügyét nagy mértékben igénybe vette. Egy akkori feljegyzés szerint a peloponnésusi háború idejében (410 K. e.) 250,000 thaiért fizetett az állam e czélra körülbelül 5 hónap lefolyása alatt. A költő, a ki darabját előadatni kiváuta, azon «p^wr-nál jelentkezett, a ki az ünnepély rendezője volt. A Lenaeáknál a második
