Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
14 nek, hanem tevékenységnek tartja, mi mellett a faktumnak benső lehetősége a vonzó és taszító erő ellentétéből van levezetve, illetőleg Kantnál a természetnek mechanikus magyarázása helyére a tisztán dynamikus lépett. 2. Kritikai vallásphilosophiai nézeteit „Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft“1 1793. czímű, az újabb rationalismus eme klasszikus művében fejtegeti, a melyek nála teljesen a gyakorlati ész bírálatában gyökereznek. Már Lessing mondotta, hogy a vallás lényegileg véve az erkölcsiséggel azonos, hogy a positiv vallásoknak értéke azoknak erkölcsi tartalmában van, a dogmati- kái'ól vissza kell tehát térnünk, valamint a vallási fejlődésnek végczélja a kiskorúságra számító kijelentéshit helyett az erkölcsi elv diadalra juttatásában van. Kantnál e felfogás az ő gyakorlati ész bírálatának eredményeként tűnik fel. A vallás kizárólag a morálon, az erkölcsi tudaton alapúi s tisztán erkölcsi tartalma szerint ítélendő meg, lényegileg nem egyéb, mint „erkölcsi kötelességeinknek isteni parancsolatokként való megismerése,“ úgy hogy nála a vallás forrása a kateg. imperativus. A bibliai és a dogmatikai képzeteket az „erkölcsi interpretatio1,1 nyomán erkölcsileg észszerűen kell átalakítanunk s a kereszténység tanainak, az erkölcsi észhit, mint tiszta vallási hit alkalmazásaiként való föltüntetése épen a theologia feladata (p. o. az emberiség a maga erkölcsi tökéleteségében gondolva = istennek fia). A megváltásra való szükség mélyebb vallási gondolatát a maga intelligibilis eredetére nézve megfoghatatlan „radikális rósz“-nak fölvételével mutatja ki, mely az emberben lévő sem az észen, sem az érzékiségen, hanem az akaraton alapuló azon eredeti bűnös hajlam, mely az erkölcsi törvénynyel ellentétben az érzéki ösztön szolgálatában áll, s mely képzeten a Kant-féle erkölcsbölcsészet hajótörést szenved. A kereszténységgel nincs a vallási fejlődés befejezve. A történeti egyházaknak értéke a még láthatatlan egyházhoz, mint az erkölcsileg újjászületett emberek egyetemes erkölcsi közösségének ideáljához való közeledésöktől függ, a miért is oly egyházak, a melyek az erkölcsi érzék elnyomatására törekszenek, a szolgaságnak és képmutatásnak tanyái s csakis az észvallásnak egyetemes uralma hozhatja meg a valódi békét. Kant rationalistikus és moralistikus észvallása, mint a gyakorlati ész bírálatának, főleg a kateg. impera1 Pfleiderer »Religionsphilosophie auf geschichtl. Grundlage,« 2. kiad. Berlin, 1883. I. 144. 19. 1. s Pünjer »Gesch. der Religionsphilosophie seit der Reformation,« II. kötet Braunschweig, 1883. Dr. Kovács Ö. »Valiásbölcsészete« nagyobbára Pfleiderert követi. J
