Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1887
11 s általában erkölcstanának az érzékiséget megvető természetellenes merevségében van, azonban hibái daczára is nagy befolyást gyakorolt az erkölcsbölcsészet további fejlődésére, a mit kötelesség- fogalma szigorának, az eudaimonistikus és ntilistikus indokok s az eddigi metaphysika erélyes visszautasításának köszönhet.1 V. Az ítélő tehetség bírálata.1 2 3 (Kritikai aesthetika és teleologia.) 1. Kant kritikai vizsgálódása az Ítélő tehetség bírálatában találja a maga betetőzését, mi mellett azonban csak a reflektáló, nem pedig meghatározó ítélő tehetségre gondol, azaz nem arra a tehetségre, mely az egyes létet valamely adott általános (szabály, elv, törvény) alá foglalja, hanem arra, mely az adott különöshöz elébb az egyetemest keresi. Mig ugyanis a tiszta, speculativ ész bírálata a világot az értelmünkön alapuló természettudomány s a puszta természettörvények szerint fogta fel, a gyakorlati ész bírálata pedig az érzékfölötti, s egyedül a szabadság által meghatározott erkölcsi világot tárta fel, addig az ítélő tehetség bírálata a két ellentétes világot törekszik összhangzásba hozni azáltal, hogy a természet véghetetlen kiilönféleségében az egységet, az egyetemes törvényt keresi. S miként az ész az ismerő és akaró tehetségre nézve törvényhozó jelentőséggel bir, úgy azzal az érző tehetségre („Gefühlsvermögen“) nézve is kell birnia, és pedig az ítélő teliet- ssgben, úgy hogy utóbbi a tiszta és gyakorlati ész, a természet s a szabadság fogalmának közvetítője. Ezen reflektáló ítélő tehetség is ennélfogva apriori synthetikus Ítéleteket foglal magában, és pedig olyanokat, a melyek a mi érző tehetségünkre vonatkozással bírnak,3 mely Ítéletek által valamit szépnek vagy fönségesnek, vagy a melyek által bizonyos természeti tárgyakat bensőleg czél- szerúnek, organikusnak tartunk. Az ítéleteknek mindkét faja a czélszerűségnek apriori elvén alapul, úgy hogy a czélszerűség elve 1 Az erkölcsbölcsészet terén Kant tanait és elveit nálunk Köteles Sámuel követte »Az erkölcsi filosofiának eleje« Marosvásárhely 1817. c. művében. 2 Stadler »Kant’s Teleologie und ihre Erkenntniss intheor. Bedeutung«, 1874; Tenner »Die Ästhetik Kant’s«, 1875.; Richter Arthur »Kant als Aesthetiker« in »Zeitschrift für Philosophie und philos. Kritik«, Bd. 69: (1876.) S. 18—43, s Palm »Vergl. Darstellung von Kant’s und Schiller’s Bestimmungen über das Wesen des Schönen«, Jena 1878. Ezenfelül v. ö. Fischer Kuno s Schiller aesthetikai előadásait, továbbá Bihari, Oregus i. v. műveit s Gamauf barátunk »A Fenséges« c. értekezését. 3 Mig a tiszta ész a synth. ítéletek lehetőségét kereste az ismerő, a gyakorlati ész az akaró tehetségre nézve. 2*
