Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885
2 — A~másik nagy csapás Collegiuinunkra nézve az, hogy elvesztette, bár s ez — enyhíti némileg fájdalmunkat, — hála Istennek, nem örökre, másik volt (extramoenialis) kerületi felügyelőjét id. Bánó Józsefet, hazánk, közéletünk ezen kitűnő fiát, egyházunk ezen egyik büszkeségét — Collegiumunknak 25 éven át, a nagyvilággal szemben ezen páratlan képviselőjét, ékes szavú szószólóját, nagy befolyású pártfogóját; — id. Bánó József, Coll. kér. felügyelő ur sept. 7-én a kerületi gyűlésen végleg lemondott ezen tisztéről. — A ki tudja, mit veszít egy intézet, mit egy erkölcsi testület, midőn vezérférfiát veszíti, — az sejtheti veszteségünk nagyságát. Ezen lemondás feletti bánatunkat csak az enyhítheti, hogy ő méltósága megígérte, hogy azért miénk marad, pártfogását, támogatását, szeretetét nem vonja meg azon intézettől, melynek nagy nevével, fényes tulajdonságaival, lelkes munkájával annyit használt, annyi örömöt okozott, melynek fődísze volt. A harmadik nagy veszteség Tillisch János, volt theol. dékán-tanár 1886. márcz. 26-kán bekövetkezett váratlan halála volt. Tillisch János 35 évig szolgálta híven, kitartó lelkesedéssel, és kiváló szakértelemmel az ev. Tisza-kerület eperjesi collegium- beli hittanintózetét, szolgálta nehéz időben, küzdelmek között, de mindenkor kiváló elismerésre méltó sikerrel. 16 évig volt ez intézetnek dékánja. A jelenleg működő thcologiai tanárok mind az ő tanítványai voltak. Kedélyessége, soha senkit sérteni nem kívánó jósága, s főleg mély bölcsészete mindenkit megnyertek, mindenkit tisztelőjévé tettek s igy tehát nem csodálandó, hogy Hörk József collegiumi igazgatónak Tillisch Jánosnak a Collegium előtt felállított gyászravatala feletti, Schnitze Ottó IV. é. hittanhallgatónak ugyanott tartott és Materny Imre III. é. hittanhallgatónak Tillisch János sírja feletti beszédéből 1886. márcz. 28-kán az őszinte mély fájdalom érzete, szava, visszhangzott. Végül az első félév végén elvesztette a Collegium egyik szakképzett jogtanárát: Dr. Zsigmondy Ernő urat, a ki n.-becske- kereki alügyószszé neveztetvén ki, tanári állomásáról végleg lemondott. — Benne a coll. tanári kar egyik kedves kartársát s az intézet, a melyben működött, egy alaposan képzett tanerejét vesztette el.
