Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885

— 23 akadémiára 36, — s a helv. hitv. ev. egyház autonom hatósága alatti 5 jogi tanintézetre 273, — tehát a most felsorolt tanintézetekre összesen 906. hallgató esett, — addig a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karának 1563 hallgatója volt.

Ezen óriási túltömöttség —■ nézetünk szerint — lehetetlenné teszi azt, hogy a tanár előadása a kívánt eredményt megteremje, mert ott, hol 2—300 iíjunak kell együtt jelen lennie, (már pedig ugyancsak a fent említett jelentésben láthatunk tantárgyakat, melyekre 627, 403, 366, 341, stb. számú hallgató volt beírva,) a magyarázatok megtarthatásához és felfogásához megkivántatandó rend és figyelem egy általában nem lehet meg; — de lehetetlenné teszi azt is, a mi a tanár fáradozásának gyümölcsözőbb volta tekintetében minden esetre kívánatos, hogy a tanár minden tanítványát személyesen ismerje, s a tanulásban tett előmeneteléről, az időnként tartatni szokott colloquiumok utján magának meggyőződést szerezzen; — lehetetleníti a tanárnak és a hallgatóságnak az előadási órákon kívüli gyakori érintkezését, mely körülmény igen nemesitőleg és serkentőleg hathat az ifjúságra; — sőt lehetetlenné teszi azt is, hogy a tanórákról való elmaradás kellőleg ellenőriztessék.

Mind ezen okok igen igen kivántatossá teszik azt, hogy a jogtanhallgató ifjúság száma helyesebb arány szerint oszoljék meg hazai jogitanintézeteinken, s igy általában azt is, hogy a jogakademiák továbbra is fenntartassanak; amennyiben nem szenvedhet kétséget azon körülmény, hogy a jogakademiák megszüntetése, vagy számuknak alább szállítása, az ezen pályára lépők számának csökkentése helyett csak azt eredményezné, hogy egyetemünk ezen óriási túltömöttsége még inkább növekednék. — Arra azonban, hogy ezen arányosabb eloszlás elérettessék, okvetlenül kívánatos volna az, hogy a jogakademiák, a fentebb előadott módon, mint magasabb szakiskolák, kevesebb évi tanfolyamra rendeztetnének be, mint az egyetemek, vagy ellenesetben az, hogy a tudori fok elnyerése a gyakorlati pályákon, igy főképen az ügyvédire való lépésnél kötelezőnek kimondva ne lenne. Sőt nézetünk szerint, a mostani rendszer megtartásával is segíthetne a bajon némileg azon körülmény, hogy ha a szigorlatok letételére való jelentkez- hetésnek feltételéül, az egyetemeken épen úgy, mint a jogakademiákon végzett hallgatóktól, mind a két államvizsgálatnak, vagy legalább is az ellenkezőnek letételéről szóló bizonyítvány kivántatnék meg.

Azonban különösen az eperjesi ág. ev. kér. collegiumi jogakademia fenntartása mellett szól mindenek előtt az a szép történeti múlt, mely életrevalóságát oly minden kétséget kizárólag beigazolta; azon általános művelődési érdek, melynek mind ez ideig hathatós előmozdítója volt; — a hazafiság érdeke, melynek — felvidékünkön a magyar nemzeti szellem terjesztésében és megszilárdításában tevékeny részt vevén mindég — erős védbástyájaként szerepelt; — s azon körülmény, hogy ezen tanintézetünk annyira összeforrott az eperjesi ősrégi ág. ev. kér, collegiummal, hogy ez utóbbit mindenesetre csonkának kellene tartanunk nélküle.

De vannak ezen szintén figyelmet érdemlő okoknál fontosabbak is.