Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
Küry Albert VIII. gymn, oszt. tanuló gyászbeszéde Otrokocsi Végh Dániel collegiumi tanár, mint a „Magyar Társaság“ egykori elnöke felett 1885. márczius 9-kén a sírnál. Egy szépczélu társaságnak éveken át tapintatos, lelkes és sikeres munkálkodása elnöke lenni: szép és felemelő; egy társaságnak ügyeit éveken át lelkes buzgalommal vezetni s ezáltal azt virágoztatni; elismerést, hálát érdemlő nemes tett. S ily tettet gyakorolt egykor megboldogult tek. Otrokocsi Végh Dániel tanár úr, a collegiumi ifjak önképző „Magyar Társasága“ felett. Midőn évekkel ezelőtt az említett társulat elnökének kérte fel, midőn őt közlelkesedéssel fejévé, vezetőjévé választotta, akkor ő a magyar nyelv, magyarul írás s a magyar szónoklás iránti, szíve mélyéből fakadó lelkes szeretettel engedett a társaság kérésének s foglalta el a neki felajánlott tisztet. Nemesen érezve, buzogva a magyar nyelvért s bölcsen belátva feladata fontosságát, folytatta tapintatosan éveken keresztül tisztét, szívén hordva a társaságnak, melynek ő feje volt, anyagi és szellemi jólétét s mindent elkövetve, hogy a szép múltú társaságnak munkálkodása, jóléte az ö vezetése alatt versenyezzen a régivel. A társaságnak szellemi működését mély belátással, megfontolással, a gyengék és félénkek iránt való jóakaratu buzdítással vezette s mindent megtett, hogy mindenkibe beoltsa az ő keblében élt meleg szeretetet a magyarság iránt, s ezáltal lelkesítsen szorgalmas és jó kedvből fakadó szellemi önképzésre. S buzgalma, buzdításai nem maradtak sikertelenek, az ő vezetése, elnöksége alatt a „Magyar Társaság“ szellemi működése s anyagi jóléte kifogástalan virágzásban állt, s méltán odailleszthető volt azon állapotához, melyben ez a régebbi években állott, azon években, midőn oly ifjak ékesítették, kik az Égtől magasb szellemi tehetséggel megáldatva, midőn idővel a nyilvános élet terére kiléptek, a magyar irodalom terén óriásokként tűntek fel. . . . S midőn ezelőtt hét évvel az említett társaság fenállásának félszázados évfordulója elkövetkezett, akkor ő, egykori szeretett elnökünk) volt az, ki ez évnek egy nyilvános ünnepélyben történendő megtartását akaróknak szép szándékát erősítette s igaz buzgalommal lelkesítette erre az ifjúságot is és az örömünnep lefolyását tapintatosan, önnön fáradságát sem kímélve, vezette. . . Te voltál az, szeretett, megboldogult egykori elnökünk, ki önzetlen buzgalommal a magyarságért lelkesedő ifjakat társaságunk kebelében tett munkálkodásaikban kedélyesítőleg, bölcs apintattal vezérelted, ki
