Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
6 erről s az ehhez hasonló kérdésről lehetne szó. S ez bennünket nem aggaszthat! Ezen hármas örömünket csak egy intézetünk állapota zavarhatná. Ez intézetünk jelene biztosítva, jövője sokaknak kétesnek látszik. De én azt hiszem, azon nagylelkű pártfogóság, azon lelkes hitrokonok, s azon áldozatkész közönség, mely egy rövid év alatt 60 ezernél nagyobb összeget tudott előteremteni ez intézet kiegészítésére; fog tudni módot és eszközt ezen ez országban egyetlen ev. jogakadémiánkat is teljesen biztosítani! Hiszen, ha végig tekintünk a megelőzött tíz év történetén, nem azt látjuk-e, hogy hittanintézetünb közel volt az enyészethez s mégis megmentetett, sőt életképes, elismert s biztos jövőjű intézetté lett, nem azt látjuk-e, hogy tanítóképző intézetünk, mely nem rég alapíttatott s csak pár évvel ezelőtt kezdett lábrakapni, most már önerejéből áll és életképes s a jövőtől nincs mit rettegnie? A mi intézeteinkéit fenntartó pártfogós águnk, hitrokonaink s áldozatkész közönségünk vallásfelekezeti különbség nélkül csodákat mívelt rövid pár év alatt e Collegiumban: vájjon attól, a ki többszörösen bebizonyította arra való képességét, megtagadjuk-e a képességet, azt, amit már többször tett, még egyszer megtehetni ? ? „Félre kislelküek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett!“ (Petőfi.) S így tehát zavarhatlan örömmel kezdhetjük meg ez évet ez ősi főtanintézet mindnégy intézetében! Mielőtt azonban ehhez fognánk, én itt egy kérdést vetek fel, melyet közösen, lélekben egyaránt mind meghányunk, vetünk, megfontolunk, s annak következményeit, consequentiáit azután jól szívünkbe véssük. De e kérdés előtt még fölvetem azt: miért tudott, miért akart, miért szeretett ev. egyházunk, ez intézet pártfogásága, hitrokonaink s a tanügyért lelkesülő hazafias közönség vallásfelekezeti különbség nélkül jinynyit, de anynyit áldozni ez intézetért, ez intézetre ? S e kérdésre egy egyszerű mondattal felelhetünk: mert ez intézet megfelelt feladatának! megfelelt hivatásának! Megfelelt hivatásának a múltban, megfelelt hivatásának a jelenben, s meg fog felelni hivatásának a jövőben. Az első kettőn már túlvagyunk, ám nézzük miképen és hogyan, és ez a főkérdés, fog ez ősi főtanoda, e Collegium a jövőben, a változott viszonyok mellett is megfelelni hivatásánakt Miképen fogja betölthetni az ev. protestáns tanodák nemzeti, egyházi s tudományos hivatását? I. Én azt hiszem, hogy úgy, ha először is magyar érzelmet terjeszt, a hol már az alap megvan hozzá, és teremt, a hol még neki magának kell megvetnie az alapot. Ifjúságunk különböző korú, különböző fejlettségű s így a különböző intézetekben is eloszolva, különböző módszer szerint vezettetik, oktattatik; azonban mindezen működést egy szellem hatja át, a vezérek, a hazafias erényekben tündöklő s elismert hazafias szellemű tanári kar lelke fogja azt áthatni; az fogja életteljessé tenni a történet által épen a jellemképzés czéljából feltüntetett alakokat, magyar nemzetünk múltjának dicső, fényes alakjait s a világtörténet nagyjainak, világfontosságú eseményeinek képét; az fogja áthatni a classicusoklól merített olvasmányokat, akár azok Herodot kedélyes, akár Homer regényes, akár Ovidius panaszkodó, akár Caesar
