Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1883
4 ezentúl is az igazság nemes harczát: annak erősítésében, gyarapításában, megtisztításában neked igen nagy részed van. Tudd meg, hogy ha a harcz válságba jut és a hazafi erényeknek tényleges nyilvánulására lesz szükség és nemesen fogja megvívni a harczot és előre fog törni azon a pályán, melyet fiainak csak erényei által lehet megfutni; tudd meg nemesen gondolkodó és cselekvő férfiú, hogy e munkában a te félszázados bölcs oktatásodnak, tiszta tanaidnak igen erős nyomaira fogunk mindenütt akadni. Nehéz volt pályád, legnehezebb e világon, de királyi és mennyei azon érzés is, melyet e pillanatban érezned kell, ha arra visszatekintesz. Mit mondjunk tehát mi, mit mondjak én a felügyelőség, a patronát.us, a collegium, a kerület nevében? Mondhatok-e mást, mint: Fogadd a leghá- lásabb, leghódolóbb köszönetünket, hogy itt működtél és szakadatlanul itt, hogy minket el nem hagytál és hogy személyed és működésed által oly dics- sugárt szőttél az eperjesi főtanoda körül. Hálánkat eléggé és szavakkal kifejezni alig lehet ugyan, de mivel más eszközzel nem rendelkezünk, fogadd a patronátus részéről ezen nyilatkozatot (A felügyelő átnyújtja a javított évi díjazás iránti határozatot). Végre mit mondjak hat-hét ezerre menő volt tanítványaid nevében? — Fogadd volt tanítványaid részéről is ez iratban foglalt nyilatkozatot. (A felügyelő átnyújtja a tanítványok által gyűjtött 2000 írtról szóló alapítványi oklevelet). •— Közülök sokan, igen sokan már elhaltak, de a kik élnek, kivétel nőikül keblökben hordják irántad a tiszteletnek legőszintébb érzelmeitSzeretném bemutatni az utolsó hetekben kapott halmaz levelet és iratokat. Mily kendőzetlen, egyhangú nyilvánítása ez a személyed iránti legmélyebb tiszteletnek ős ragaszkodásnak! Én pedig szerencsésnek érzem magam, hogy mind ennek, ez ünnepélyes alkalomból, itt, e pillanatban tolmácsa lehetek. Egy nemesen átélt életnek jutalma ez, az élet alkonyán. Át fogjuk plántáim ezen tiszteletet fiainkba, unokáinkba! És így bátran elmondhatom minden volt tanítványaid nevében a láng- lelkű költőnek eszmemenetét: „Eljőnek az évek letipornak mindent könyöretlenül, Csak ősz fejed koszorúja marad zöld!“ H. Bancsó Antal coll. igazg. üdvözlő beszéde. Tisztelt ünneplő közönség! Igen tisztelt kartársunk! Virágokat szedni, és azokat művészi koszorúba fűzni, szép és gyönyörködtető foglalkozás. Teljesítésére két feltétel szükséges: az egyik, hogy a mezőn, a melyen járunk, koszorúba illő virágokat leljünk; a másik, hogy a virágoknak művészi koszorúba fűzéséhez értsünk! Mezőhöz hasonlítható az ember élete, melyen virágok az erények! S nekem, az én hivatalos állásomnál fogva az a szép és gyönyörködtető, s hozzá
