Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1883

10

meggyőződésükért vagyont, nyugalmat, népszerűséget s ha kell, életüket feláldozni készek. Nem czím, nem rang, nem gazdagság, nem hírnév az, a mi boldogít, hanem a teljesített kötelesség érzete. A nélkül, hogy az élet követelményeit szem elől tévesztenék, az eszmények valósítására kell törekednünk.

Ezt hirdetted nekünk, s mi áhítattal csüngtünk ajkidon s hittünk szavadnak, mert beláttuk és éreztük, hogy igazad van. És bár magad is még fiatal valál, őszinte tisztelettel viseltettünk irántad, mert tudtuk, hogy a mit mondasz, azt hiszed, a hogy tanítsz, úgy cselekszel is.

És mivel azóta is ily magasztosan teljesítetted hivatásodat, eljöttünk végre, hogy azon forró óhajunkat nyilvánítsuk, miszerint, daczára előhaladott korodnak, tanári pályádat tovább folytatni méltóztassál, kérve a Mindenhatót, hogy ahhoz erőt, egészséget adni legyen kegyes.

Igaz ugyan, hogy méltó igényt szereztél már a pihenésre, de mi úgy ismerünk, hogy a míg másoknak hasznára lehetsz, addig nem kívánsz nyugodni. Úgy gondolkozol mint az az amerikai volt államminister, a kit Kossuth, tisztelete jeléül meglátogatván, tanítványai körében a tanszéken talált s a ki, midőn látogatója csodálkozását fejezte ki azon, hogy hajlott kora s annyi hazafiúi érdem mellett még ily fárasztó munkát végez, körülbelől ezt felelte: a mit az ember bir tenni, kötelessége tenni a míg birja. S azon Arnaud- val tartasz, a ki, midőn barátjai intették, hogy pihenjen már, azt válaszolta: majd pihenek odalent.

Hadd épüljön a most serdülő ifjúság is a te bölcs tanításidon, hadd szaporodjék új ezrekkel azon ezrek száma, a kik életbölcseséget tanultak tőled.

Avasd be, kérünk, ezeket is, mint egykor minket, a bölcsészeti tudományok elemeibe, hogy helyes fogalmakkal bírjanak a szellemi élet tüneteiről, helyesen gondolkozzanak és ítéljenek. S ültesd sziveikbe s erősítsd meg azokban az igazi vallásosságot, azt, mely türelmes közöny- s meleg vakbuzgóság nélkül. Mint egykor minket, tanítsd ezeket is lelkesedni mindenért, a mi jó és szép, s utálni a bűnt, a nemtelent. Mint egykor minket, tanítsd ezeket is szeretni a hazát, tettel, ne puszta szóval, okosan, ne szenvedélyektől vezettetve, önzéstelenül, híven, az önfeláldozásig. És tanítsd hevülni a szabadság s az egyenlőségért, vallás és nemzetiség különbsége nélkül, tisztelni a törvényt s a törvényes hatalmat, de nem rettenni vissza a hóhér pallosától sem, mikor a jog s az igazság védelme kívánja.

Igen, igen! légy, kérünk, továbbá is, légy még sokáig oktatója az ifjúságnak, hogy így és általa egyik vezetője lehess, maradhass a közéletnek, egyik építőmestere az alapnak, a melyen nemsokára egy uj ezredév fog emelkedni, mely vajha jobb, boldogabb és dicsőbb legyen annál, a mely letűnni készül.