Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1882

9

iskola iránt legkegyesebb gonddal viseltetek. E collegium falai közt emelte fel jótékony működésének maradandó emlékkövét. Neve, szelleme azon dicső nagyok közt ragyog, a kik úgy a humanismus és Protestantismus eme véd- bástyájának, valamint hazai protestáns egyházunknak ünnepelt védszentjei! Áldjuk mindnyájoknak porait, lelkesedjünk példájokon! „Mint a római isteneinek szobra előtt tanult nagy lenni: mi is dicsőink képeinél merítsünk buzgalmat, lelkesedést“. Boldogok mi, kiknek van kire néznünk, van kit követnünk! Oh nagyok, szellemetek hatalma, áldozatkészsége, mint az áldást- hozó Nilus öntözgesse a közboldogulás mezejét, gyújtson lángot szívünkben fényes példátok, hadd kövessünk a jóban, hogy hozzátok hasonlók számosán álljanak még elő!

IV.

Búcsúhangok néhai Ujházy Józsefhez.

Néma Eduard II. éves joghallgatótól.

Rideg hantod fölött még hangzanak A tőled végbúcsút vevő szavak;

Még mintha hallanók a gyászharangot És mintha értenők is azt a hangot,

Mely tompán zúgta hült porod felett:

„Ki más hazába mégy — Isten veled!“

Ki tőlünk oly korán eltávozál,

Kinek már földi rögre nem talál Nagy szelleme, ha fölfelé törekszik:

Engedd meg, hogy ha a meleg1 hit,

Egy szebb remény s a tiszta szeretet Mondhatja általunk: Isten veled!

„Mert az, ki meztelenre ád ruhát,

— így szóla Megváltónk — engem ruház :

Ki ajtaját megnyitja a szegénynek,

Ki tápot ad didergő éhezőnek:

Velem teszen jót“ — s ezt tévé kezed,

S mi hisszük, hogy jutalmát elveszed.

Megértéd a hatalmas szózatot,

Mit Üdvözítőnk egykor hallatott,

A mely fülébe cseng a csüggedőnek,

S nehéz sebére ír a szenvedőnek;

Hogy: „a ki hiszen, el nem vész soha.“

És ezt mutatja hited temploma.

Hisszük tehát, hogy ily erős hited,

Egy boldogabb hazát nyit meg neked,

Egy szebb hazát, hol újra feltalálod,

O

Kér. ev. coll. ért.