Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881

segítségével oda jutott, hogy előtte a természet és társadalom, a világ és élet fő-fő törvényei és igazságai annyira ismeretesek, hogy azokról határozott meggyőződéssel bir és teendői iránt teljesen tájékozva van, — annál az ismeret igazi tudat. Ez ad azután a léleknek teljes világosságot, bizonyosságot, megnyugvást s ösztönt a haladásra.

Ilyen valódi tudást és megértést leginkább a mathematikai alapon nyugvó tudományok képesek nyújtani, p. o. a physikának fejezetei a mozgásról, a chemia stoechíometriai törvényei, s analytikai eredményei; a történelem megyéjéban az oknyomozás és szigorú kritika némely kétségtelen eredményei, a bölcsészet terén az, ami a közvetlen belórzék és öntudat tanúságánál mint kétségtelen igazság meg tud állani, egyes lélektani szakaszok, végre az összes logikai, erkölcsi s aesthetikai világ.

A társadalmi élet positiv intézkedéseit szabályait, törvényeit, szokásait sat. ismerni szintén az emberi exact tudás megyéjébe tartozhatik, valamint a technika vívmányai, a művészet és mesterség ügyességeiben való jártasság s dologhoz értés, hol is az illető teljes meggyőződéssel elmondhatja magáról, „tudom, értem, úgy van s nincs különben."

Figyelmet érdemel a gyakorlati életbeni teljes tájékozottság és bizonyosság, a helyest tervezni, tanácsolni, tenni, élni tudás, mely az igazán okult, okos és bölcs ember sajátja.*)

3. Az emberi tudás határai.

Mi az, a mit nem tudunk, nem tudhatunk? Büszke örömmel valljuk s elismerjük a tudomány vívmányait, az igazság és tudat érdekében s hisszük és reméljük, hogy kivált kedvező körülmények között és az „est deus in nobis“ lelkesítő buzdítása mellett, az emberinem uemzedókről-nemzedékre szélesebbre és mélyebbre fog hatolni az, ismeret és tudás országában. De a legbuzgóbb s legszentebb haladási akarat is kénytelen lesz bevallani, hogy vannak a tudásra nézve korlátok, melyeken semmiféle lángész sem képes áthatolni, s ha magát mégis az ellenkezővel kecsegtetné, Sisyphusi, vagy Ikarusi munkájáról csakhamar meggyőződnék. Ezernyi kérdés van, mely örökre megoldhatlan maradaud, az exact tudományra nézve örökös titok. A véges emberi ész, tudásával a végtelent ki nem merítheti; sejtjük, sőt az eszmék segítségével, fel is emelkedüuk az örök igazságnak, a mindent átható isteninek gondolatára: de abból exact tudományt, vagy theoriát nem csinálhatunk.

„Isten léte világit mint az égő nap, de (gyenge) szemünk bele nem tekinthet."

Ily kérdések: hol, mikor, raikép kezdődött a lét; mi tölti ki a végtelen tért és időt; hol vette magát az anyag; az anyag volt-e az első, vagy az erő ; mi és milyen volt az eredeti létező, az egy és egyszerű, vagy pedig

*) Oly tudásról, melyről kivánatosb volna azt mondani: „jobb volna, lia nem tudnék,“ itt szólni érdemesnek nem tartjuk.

7